24. Fejezet ~ "Ha kell halállal fizetek"

Alice szemszöge:

Végre eljött ez a csütörtök is. Életem szerelmével, a tesómmal és a barátnőmmel négyesben elmegyünk a nyaralónkba. Annyira várom már, olyan jó lesz. Ki se fogok szállni a medencéből, ha rajtam múlik. Éppen az utolsó dolgokat pakolásztam, amikor nyílt az ajtó.

- Hoztam egy kis házi patikát – mosolygott rám anyu. - Fájdalomcsillapító, ragtapasz meg ilyenek.

- Köszi, de úgy sem lesz rá szükség - öleltem meg.

- Tudom, de azért legyen nálatok - ölelt vissza szorosan. - Vigyázzatok magatokra nagyon.

- Vigyázunk. És jó helyen leszünk, szóval aggódni sem kell.

- Anya vagyok, nem tudok nem aggódni - mosolygott rám.

- Imádlak - bújtam hozzá. - Ti is vigyázzatok, jó? Ha van valami hívj engem. Vagy Lizát a nagyit... Tudod - pislogtam rá.

- Nem lesz bajunk, te ne aggódj kicsim. Érezzétek jól magatokat.

- Jó csak Rebecca... Mindegy a házon varázslat, mama és Beth itt vannak... De hívj tényleg, ha van valami!

- Hívlak, csak ne aggódj.

- Okés, köszi.

- Nincs mit, életem. Hívjatok, ha megérkeztetek.

- Rendben anya, hívunk - mosolyogtam rá. - Jasper nem jött még meg?

- De igen, a bátyáddal beszélgetnek.

- Hú, de szuper. Remekül kijönnek egymással – raktam el a gyógyszereket, majd behúztam a bőröndöket. – Készen is lennék.

- Akkor indulás. Rose is itt van. Segítsek?

- Levinni igen - bólintottam.

Anyu elvette az egyik bőröndöt és lecipelte a lépcsőn. Amikor megláttam Jasper-t a nyakába ugrottam és forrón megcsókoltam. Visszacsókolt, majd a homlokát az enyémnek döntötte.

- Szia tündérbabám.

- Szia hercegem - pirultam el.

- Nyalakodni ráértek ott is. Induljunk már - szólalt meg David.

- Annyira bunkó vagy - húztam össze a szemeimet. - Induljunk - sóhajtottam.

- Tudom - dobott a vállára tesóm.

- Héé - kapálództam, miközben nevetve ütögettem a hátát.

- Hú ez nagyon fáj - játszotta meg magát. Jasper pedig nevetve követett minket Rose-zal.

Mikor végre lerakott, mindenkitől elköszöntünk és végre elindultunk.

- Ugye egy kocsival megyünk? - néztem Dave-re és Jass-hez bújtunk.

- Persze. Ti csajok hátul ültök, mi pasik meg elől. Én vezetek.

- Még mit nem. Én vezetek! Vagy akkor a tieddel megyünk - tettem karba a kezem.

- Tudod, hogy nagyon idegesítő tudsz lenni? - ült be hátra.

- Tudom. De az én kocsimat csak én vezethetem - vigyorogtam és beültem előre.

- Az én kocsimat csak én vezethetem - utánozott David.

- Bleee - öltöttem rá nyelvet, majd elindultunk az úti célunk felé.

- Remek ötlet volt ez a kiruccanás - szólalt meg Rose.

- Aha - mosolyogtam. - Remélem, hogy semmi baj nem lesz.

Ekkor megláttam, hogy jön velem szembe egy őrült kocsi. Próbáltam kitérni előle, de nem nagyon sikerült. Úgy kacskaringóztam, mint egy ittas. Akárhova mentem, ő is ugyanoda jött.

- Ez le akar minket szorítani! - pánikolt Rose.

- Nem. Meg akar ölni - haraptam az ajkamba.

- Mi? Ki akarok szállni! - rángatta az ajtót Rosalie.

- Jass. Teleportáld ki őket - szólaltam meg hangosan.

- Nem, hagylak itt Alice! - akadt ki.

- Vidd már ki őket! Csak ide a közeli erdőbe, ahol ez az őrült nem szabadulhat be.

- Pont ezt akarja. Te és én is jól tudjuk, ki van abban a kocsiban. Együtt kell maradnunk.

- Menj már - mondtam sírva. - Nem hallhattok meg!

- Együtt maradunk! - szólalt meg David és magához húzta szerelmét - Minden rendben lesz, ne félj. Alice és Jasper megvédenek minket.

Nem tehettem mást. Összeszorítottam az ajkaimat, majd kiteleportáltam őket és a bőröndjeiket is egy varázslat által védett helyre. Oda csak én juthatok be varázslattal. Még Rebeccának sincs annyi ereje, hogy megtegye. És kijutni, se tudnak onnan, csak ha veszély van. Hunyorítani kezdtem, majd tövig nyomtam a gázt. Ha ezt akarja, hát ezt kapja. Rebecca hátulról belém jött.

Hátulról... Szóval azt akarta, hogy lássam szenvedni a többieket, mielőtt én meghalok... Gyorsan elrántottam a kormányt, majd a kocsi utolsó szusszával elmentem egy fa előtt, így Becca telibe ment a fának.

Kiteleportált, majd egy varázslattal kidurrantotta a kocsim összes kerekét. Hunyorítani kezdtem, majd megtettem ugyanezt, őt meg egy fának vágtam.

- Boldog vagy ribanc? – estem neki.

- Azt hiszed, legyőzhetsz? - állt fel és lesöpörte magát - Ez még csak a kezdet. Megölök szép lassan mindenkit, akit szeretsz. Kivel is kezdjem? Rosalie-val? Hmm nem, netán Daviddel? Nem, az se jó. Á megvan, anyucival fogom kezdeni.

- Hogy dögölnél meg végre - vágtam hozzá egy nagy tűzgolyót.

Kivédte a támadást, egy hatalmas vízsugárral.

- Teee rohadék! - irányítottam belé egy villámot, ami mind a kettőnket kiütött.

- Alice, Alice ébredj! - hallottam meg Liza hangját.
Próbáltam mozdulni, de nem sikerült. Így csak lassan el kezdtem kinyitni a szemem.
- Jól vagy? - simogatta meg az arcom.
- Aha - bólintottam halványan mosolyogva.
- Mi történt? - ültetett fel óvatosan.
- Rebecca történt.. Én meg villámot küldtem belé, de engem is ért.
- Édesem... – fogta meg a kezem. – A többiek?

- Elteleportáltam őket a nyaralónkba. Én is menni akarok.
- Persze, gyere - kapott ölbe, majd odateleportált.

- Jézusom Alice! - vett át Jasper.
- Szia - karoltam át a nyakát. - Jól vagytok? - néztem rá.
- Mi igen - nézett rám dühösen David - Mégis, hogy tehetted ezt? Tudod mennyire aggódtam? Nem bírtam kimenni ebből a rohadt házból!
- Igen, de más se jöhetett be. Ez volt a legjobb megoldás - mosolyogtam, majd megöleltem Beth-t. - Hogy találtál rám?
- Vajon, hogy? Azt hiszed, leveszem rólad a szemem, miközben egy őrült ribanc akar téged tönkretenni?
- Én megváltó unokatesóm - bújtam hozzá. - Olyan jó illatod van - mosolyogtam rá.
- Köszi - mondta nevetve.
Rámosolyogtam, majd megöleltem a morcos bátyámat is.
- Rose merre van? – kérdeztem tőle.
- Jasper kiütötte....
- Hm? - néztem Jass-re.
- Nem úgy, ne aggódj. Csak elaltattam egy varázslattal, hogy megnyugodjon.

- Szegény nagyon zaklatott volt? - kérdeztem, majd mikor megfordultam hirtelen összeestem.

- Alice - hallottam meg távolról a többiek hangját.
- Uhh - dörzsöltem meg a homlokom.
- Jól vagy? - aggódott Jass.
- Jól. Nem tudom, mi történt. Egyszerűen csak elestem.
- Pihenj, mindjárt készítek egy kis gyógyteát - mondta Beth.

- Liza. Menj haza, ha gondolod.
- Még mit nem! Itt maradok veled! Annak a varázslatnak úgy látszik, következményei vannak.

- Oké, oké köszi - mosolyogtam. - Jass, búj ide - tartottam ki a kezem és arrébb csúsztam.
- Azonnal édesem - mondta és magához ölelt.

- Oké, akkor én megyek és megölöm azt a banyát - indult el az ajtó felé David.

- Dave, maradsz - varázsoltam bele a fotelbe. - Tudod jól, hogy nem bánhatsz el vele.

- Dehogy nem! Odamegyek és kitekerem a nyakát! – makacskodott. Családi vonás…

- Aha persze. Ő egy boszorkány. Nincs esélyed ellene.

- Jól van - duzzogott.

- Inkább menj be Rose-hoz. Vigyél neki valamit enni - próbáltam volna varázsolni, de nem sikerült.

- Pihenj. Valami itt nem stimmel, de megoldom - mondta Liza.

Hirtelen vacogni kezdtem és szorosabban bújtam Jass-hez.

- Kicsim. Lázas vagy - mondta aggódva életem szerelme.

- Nem vagyok - suttogtam. - Csak hideg van.

- Lázas vagy - ismételte meg magát.

- Mi történik? - sírtam el magam.

- Nem tudom,de Liza kideríti.

- Miért nincs erőm? - vacogtam tovább.

- Valószínűleg erre ment ki az egész. Ez volt Rebecca terve - szólalt meg Rose - Elvehette az erődet?

- Jé szia - mosolyogtam rá. - Nem vehette el... Ahhoz le kell mondanom róla.

- Akkor ez mi? - ült a lány a tesóm ölébe.

- Fogalmam sincs. Átmeneti rendszer zavar - mondtam és köhögni kezdtem.

- Beth! - mondta idegesen David.

Lehunytam a szemem és próbáltam megnyugodni.

- Hapciii - tüsszentettem és megváltozott a fal színe.

- Húú, kicsim gyorsan megoldottad a falfestést - simogatott Jass.

- Úgy is unalmas volt már a fehér - kuncogtam vacogva. - De inkább menj el. Nem akarom, hogy te is beteg légy.

- Bolond vagy? Nem hagylak itt!

- Nem akarom - bújtam hozzá.

- Szeretlek tündérbaba.

- Én is téged. Ne haragudj, hogy elrontottam mindent - sírtam el magam.

- Ne aggódjatok. Csak a villám miatt megzavarodott az ereje. Azért lázas, mert a szervezete nem képes ezt feldolgozni. Ha ma sikerül ágyba dugnotok és ott is tartanotok, akkor holnapra minden rendbe jön. A varázslatot kerüld Alice. Magyarán szigorúan tilos használnod, persze ha Rebecca felbukkan, amit kétlek, akkor használd - jött be Beth egy bögre teával.

- Köszi - suttogtam. - Akkor nem varázsolok.. De amúgy is csak Becca ellen szoktam - mondtam dideregve.

- Igen, tudom - takart be egy jó vastag pléddel.

- Jass, félek - nyöszörögtem.

- Ne félj nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled.

- Ne menj el - öleltem meg jobban.

- Biztos hallucinál - hallottam meg Beth hangját.

- Nem megyek, itt vagyok veled.

Úgy szerettem volna most otthon lenni és nem itt rontani a hangulatot... Hirtelen lendületből felültem, hapciztam egyet, majd az egész szoba olyan volt, mint otthon. Csak persze mivel ez tágasabb, a berendezési tárgyak szellősebben helyezkedtek el, és az erkély is nagyobb volt, persze ugyanazokkal a cuccokkal...

- Hupsz - bújtam újra szerelmemhez, majd kifújtam az orrom és a falnak a színe is világoskék lett.

- Nem varázsolhatsz Alice – ismételte meg magát Elizabeth.

- Nem direkt volt... És amúgy Rebecca meghalt?

- Ne ezzel foglalkozz most.

- Szóval él, ugye? - sóhajtottam.

Ó, legszívesebben most azt tenném, ami el volt tervezve. Jass meztelen testét csókolgatnám, majd szeretkeznénk. Ekkor hirtelen már nem éreztem Jasper pólóját, hanem a mellkasát. Hó... Lejjebb csúsztattam a kezem, s sehol nem ütköztem ruhába. Na, még jó, hogy ő is be van takarva...

- Alice... kicsim mit csinálsz? - suttogta.

- Nem direkt volt. Én csak gondoltam, de nem varázsoltam - simogattam a férfiasságát.

- Alice - suttogta.

- Olyan jó - buktam le a takaró alá és csókolgatni kezdtem.

- Nem vagyunk egyedül... – zilálta.

- Hm? - bújtam ki a takaró alól és körülnéztem. Hát erről megfeledkeztem.

- Beth az mondta pihenned kell, nem hemperegni - szólalt meg David.

- Jól van na - grimaszoltam, majd visszafeküdtem Jass mellkasára.

- Hogy vagy Alice? - kérdezte Rose.

Kiéhezve...

- Jól, köszi - ültem fel és kortyolgatni kezdtem Liza teáját.

- Nagyon aggódtunk érted - hajtotta David vállára a fejét.

- Ne haragudjatok, hogy elcsesztem az érkezést. Menjetek csak a szobátokba szórakozni - pislogtam álmosan.

- Nem haragszunk,nem a te hibád.

- Ja hanem annak a ribancnak a hibája - mondta dühösen David.

Mielőtt bármit mondhattam volna, már aludtam is. Másnap kicsit korán keltem fel, így kipróbáltam van-e erőm. Volt, de kevés és lefárasztott nagyon hamar. Így inkább visszabújtam az ágyba egy varázskönyvvel a kezemben és azt olvasgattam. Ki kell derítenem, hogy mi történt. Hogyan ölhetem meg Beccát és minden egyebet. Hogyan védhetem meg a szeretteimet és ezeket.

Pár fejezet után újra elaludtam, majd reggel Jasper ágyba hozta nekem a reggelit. Így evés után egy forrót szeretkeztünk, majd körbe jártuk a házat.

A hétvége felhőtlenül telt és négy napig embernek éreztem magam. Hétfőn, Jasper-rel együtt varázsoltunk egyet, így a kocsi jobb volt mint újkorában. Ha nem tudtuk volna helyrehozni, biztos, hogy a kétszeresét fizettetem ki Rebeccával.

Délután mikor Dave elment a barátnőjéhez, Jasper meg haza, így gondoltam, hogy magyarázattal tartozok a barátnőmnek, és már amúgy is érdekel, hogy mi van vele.

- Szia Alison – hívtam is fel őt egyből. - Zavarlak?

- Nem, dehogy – jött a válasz.

- Ráérsz ma? Találkozhatnánk.

- Igen. Valami baj van? – kérdezte aggódva.

- Nincs semmi, csak beszélgetni szeretnék. Nem volt még időnk kitárgyalni ezt az egészet..

- Ja oké. Benne vagyok – jött a lelkes válasz.

Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk, majd bontottam a vonalat. Elkészültem és leültem egy padra. Az órámra pillantottam. Kicsit hamar érkeztem, na egye fene. Tovább üldögéltem és visszagondoltam a hétvégére.

Nem sokára Alison is megérkezett, én pedig arrébb csusszantam.

- Na szió - mosolyogtam rá.

- Szia - ült le mellém a padra. - Hogy vagy?

- Remekül. És te?

- Én is jól vagyok. Igazából azért hívtalak, hogy akkor tisztázzuk már, hogy mi van közted és Dean között? - pislogtam rá.

- Minden remekül megy köztünk - mosolyodott el.

- Akkor most együtt vagytok? Mert nem tudok rajtad eligazodni - nevettem.

- Ö igen járunk – bólintotta.

- Na az jó - mosolyogtam. - És hogy megy a farkas lét?

- Egyre jobban. Már csak pár nap és beavatás - sóhajtott.

- Várod?

- Dehogy. Nagyon félek tőle. Eljönnél te is?

- Ha szeretnéd, igen - bólintottam. - De ha sikerül szuper lesz minden. Közüled valókhoz tartozni tudod milyen jó?

- Igen az csak én nem farkasként nőttem fel elég idegen az a világ.

- Gondolom - sóhajtottam. - De ügyes leszel, és ott leszek neked én is meg Dean is.

- Köszi - ölelt meg.

- Nagyon szívesen - öleltem vissza. - Na és most mesélj. Jól csókol? - mosolyogtam.

- Igen - nevetett fel. - Nagyon is.

- Olyan jó látni, hogy boldog vagy.

- Köszi.

- Tudok segíteni amúgy?

- Nem. Elég, ha ott leszel és biztatsz.

- Mindenképpen - bólintottam. - És mondd csak. Voltatok már igazi romantikus randin?

Ismét felnevetett.

- Dean nem az a gonosz farkas akinek hiszed és igen voltunk. Nagyon aranyos volt. Még vacsorát is főzött.

- Hú, tud főzni? Ezt nem gondoltam volna róla, mint ahogy sok minden mást sem - mondtam, majd elnevettem magam. - Bocsi, csak most elképzeltem kis szakácskötényben főzni Dean-t.

Erre nem kaptam reakciót, így folytattam tovább.

- És Rebecca nem támadt rád.. rátok?

- Nem. Napok óta nem láttam - mondta kissé aggodalmasan.

- Akkor jó - dörzsöltem meg a fejem. Hülye villám.

- Fáj a fejed? – kérdezte hirtelen.

- Kicsit. Hülyeséget csináltam és most szenvedek.

- Mi történt?

- Mondjuk úgy, hogy életveszélyes varázslat történt. Egy villámot küldtem Beccába, de ez mind a kettőnket legyengített.

- Ó te jó ég! - sikította. - Hogy lehetsz ilyen felelőtlen. Bele is halhattál volna.

- Abba nem... Csak utána a lázba...

- Akkor is.

- Jó tudom - fogtam meg a fejem két kézzel. - És te hogy vagy? - tereltem gyorsan. - Milyen érzés foglaltnak lenni? - nevettem.

- Jó, de ne terelj. Tudod jól, hogy minden varázslatnak ára van. Nehogy egyszer a legnagyobbat fizesd.

- Ha megvédek vele mindenkit, akkor akár azt is kifizetem...

- De mi lesz azzal az űrrel amit magad után hagysz. Ez nem játék. Vigyázz jobban magadra! - ölelt meg.

- Félek Alison. Ahogyan te is mondtad ennek már fele se játék... – sóhajtottam, s részletesen elmeséltem a történéseket.

Beszélgettünk még egy keveset, majd elmentünk hozzánk, hogy elkérjem a házikat és másnap kipihenten mentem a suliba. Rebecca nem volt suliban. Nem tudom, hogy most örülnöm kéne, hogy végre kivettem a képből pár napra, vagy aggódjak, hogy vajon mit forral…