26. Fejezet ~ Vagy te ölsz, vagy téged ölnek

- Jó téged újra látni kutyuli – mondta és levette az arcát takaró kapucnit. Az a férfi volt az, aki megtámadott minket az erdőben. Az arcát egy hatalmas heg borította. Gúnyosan mosolygott rám.
- Zinajda örülni fogy neked – mondta erős akcentussal. – De előbb van egy elintézetlen ügyünk.
- Én nem emlékszem, hogy bármit is elkezdtünk volna.
 - Nagyon viccel kutyuli - nevetett fel. - De vajon az is vicces lesz, amit én mondok?
 - Az a poén mértékétől függ.
 Válaszomra nem reagált. Közelebb lépett és végigmért. Ökölbe szorította a kezét és gyomron vágott. A fájdalom szétáradt a testemben. Egyre rosszabbul voltam. Vér zúgott a fülembe.
 - Odahaza úgy tartják, hogy a legkegyetlenebb kínzás, ha valakinek harapófogóval szedik le a körmeit - mosolyodott el.
 - Szerintem az, ha valakinek fájdalomcsillapító nélkül veszik ki a veséjét - mondta és elővett egy tört. A napsugarak megcsillantak a pengéjén. Ezüstből volt. A pengét végighúzta a bőrömön. A fém hideg volt, de mikor a bőrömbe mélyedt olyan érzés volt, mint ha tüzes vas lenne.  Megpörgette a kezében a kést, mint ha ezerszer csinálta volna ezt. Mögém lépett. Hírtelen éles fájdalom nyílalt a hátamba. Belém szúrta tőrt.
- Milyen az ereidben száguldozó mérgezett vér? – kérdezte gúnyosan.  – A méreg lassan emészti fel a szervezeted.
- Akkor az unalomba fogok belehalni – jegyeztem meg.
- A toxin behatol a sejtekbe és felrobbantja azokat. Igen fájdalmas lesz az az unalom. Ne aggódj, nem hagyom, hogy unatkozz – mondta és elővett egy baseball ütőt. A magasba lendítette az ütőt és lecsapott vele. Az ütés miatt nekicsapódtam a fának. Egyre jobban elhatalmasodott rajtam a fájdalom. A férfi ismét ütni készült. Magam köré fontam a karom, hogy tompítsam az ütést, de nem sikerült. Újra le akart sújtani, de kitértem az ütés elől és kirántottam az ütőt a kezéből.
- Most én következem – mondtam és fejbe vágtam. Mint egy krumplis zsák úgy dőlt el a férfi. Összeszedtem minden erőm és felnyúltam. Kieresztettem a karmom és levágtam magam a fáról. A földre estem. Lassan feltápászkodtam. Odamentem a férfihoz.
- Megérdemelné, hogy magába rúgjak, de nem ér nekem annyit – mondtam és futásnak eredtem. Az erdőben futottam. Rosszabbul és rosszabbul lettem. Az ütések okozta sebek már begyógyultak, de a méreg gyorsan terjedt. Csak arra tudtam gondolni, hogy túl kell ezt élnem. Hirtelen kiment a lábamból az erő és összeestem. A földön feküdtem és kimerülten kapkodtam a levegőt. Elkezdtem köhögni. Az oldalamra fordultam és vér ízét éreztem a számban. Vért köhögtem fel. Remek, már csak ez hiányzott – gondoltam magamban. Szinte mozdulni sem tudtam olyan gyenge voltam. Szedd össze magad – gondoltam. Behunytam a szemem és szinte magam előtt láttam azt amint Dean megcsókolja azt a csajt. A düh és a bosszúvágy hajtott előre. Be akartam bizonyítani a falkának, hogy jogos tagja vagyok a klánnak. Felkeltem a földről és haladtam tovább.

Mikor visszaértem a falkához hatalmas volt a zűrzavar. Az emberek rémültek voltak. Eric-et pillantottam meg a tömegben. Odamentem hozzá.
- Szia. Merre van Alice? – kérdeztem kimerülten.
- Hála az égnek – ölelt meg. Ölelésétől felszisszentem.
- Mi a baj? – kérdezte gyanakodva.
- Semmi – vágtam rá gyorsan.  – Alice?
Eric felhúzta a szemöldökét és végigmért.
- Biztos, hogy minden rendben?
- Igen. Most már elmondod, hogy hol van Al? – kérdeztem ingerülten.
- Gyere, megmutatom.
Al egy kidőlt fán üldögélt.
- Alison végre - rohant hozzám. - Már aggódtam.
- Persze, persze, de mi a baj? Tiszta sápadt vagy. Mi történt veled?
- Majd elmondom. Kérlek, siessünk - mondta remegő hangon. Összeestem, de Eric elkapott.
- Mi a franc van vele? Mit adtál be neki? - akadt ki Alice. - Vagy Dean, vagy akárki.
- Mi nem csináltunk semmit. Az altató amit Dean beadott neki biztonságos volt. Én kevertem ki - tiltakozott Eric.
- Altató? Mégis milyen tisztességes beavatás ez? - akadt ki a barátnőm és egy tűzgolyót vágott egy távolabbi fához. - Örülj, hogy nem a fejed volt!
 - Ha engem elhalász azzal Alit is. Ez a szokás. Segítség nélkül kell visszatalálniuk, ha ébren, vannak, akkor figyelhetnek a környezet zajaira. Azonnal visszatalálna.
 - Nem Eric hibája. Egy vadász magtámadott - mondtam erőtlenül.
- Mi? Vadász? - jutott el a tudatáig, amit mondtam.
- Kérlek, vigyél, el egy biztonságos helyre ott mindent elmondok - könyörögtem neki.
 - Szólnunk kell Dean-nek - mondta Eric.
 - Szó sem lehet róla.
 - De Ali...
- Ha szólni mersz neki átharapom a torkod.
 Nem válaszolt csak dühösen rám meredt.
- Bocs Eric - mondta Al és megragadta Eric vállát. Elkezdett köröttem forogni a világ. Sűrű köd vett minket körül. Behunytam a szemem. Hirtelen elmúlt az émelygésem. Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Egy faházban voltunk. Eric még mindig az ölében tartott.
- A ház varázslattal védve van - tájékoztatott minket Alice. - Tedd le a kanapéra Alit. Én addig hozok takarókat.
A kanapéhoz vitt és óvatosan letett.
- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan. 
- Nagyon fázok - mondtam és összébb húztam a kabátot magamon.
- Gyere! - ölelt át. - A méreg mellékhatása. 
Alice lépett be a szobába.
- Mivel mérgezett meg? - kérdezte.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy a méreg behatol a sejtekbe és belülről robbantja fel azokat - elkezdtem köhögni. Egyre nehezebben vettem a levegőt.
- Farkas fű - mondta Eric. 
- Van valami ellenszere? - kérdeztem.
- Igen, de órákba beletelik mire kész lesz.
- Van egy gyorsabb módszer, de az fájni fog. Nagyon - figyelmeztetett Al.
- Nem baj. Csináld - mondtam ellentmondást nem tűrően. Alice széttárta a kezét és elkezdett egy varázsigét mormolni. Hideg szellő cirógatta meg az arcomat, majd hirtelen meleg lett. Egyre melegebb lett a levegő. Hirtelen a kandallóban fellobbant a tűz. A lángcsóvák egyre magasabbak lettek. Erős fájdalom nyilallt belém.  Úgy éreztem, mint ha égne a bőröm. 
- Hagyd abba! Nagyon rosszul van - hallottam Eric elfojtott hangját.
- Ki kell izzadnia a mérget. Nincs más megoldás - válaszolta Al.
A bőrömre kerülő méreg marta azt. 
- Hozz gyorsan vizet és mosd le róla - utasította a fiút. Olyan érzés volt, mint ha elevenen nyúznának meg.
Nem bírtam tovább,  a világ elsötétült előttem.

Mikor magamhoz tértem Eric térdelt mellettem.
- Hála az égnek jól vagy - sikította Alice és a nyakamba vetette magát. 
- Mi történt? - kérdeztem kábán.
- Mondtam, hogy veszélyes lesz, de te nem hallgattál rám és elájultál - engedett el.
- Az a lényeg, hogy most már jól vagy - mondta Eric. - De tartozol még egy magyarázattal.
- Igen - sóhajtottam. Elmeséltem nekik a történteket.
- Te aztán jó erős vagy, hogy ezeket túlélted, de lassan mennünk kell - nézett az órájára Eric.
Alice megragadta Ericet aztán megfogta a kezem. Elmosódott előttem a szoba. Egy pillanat alatt ismét az erdőben voltunk.
- Végre Alison – lépett mellénk Jack. – Már kerestünk. Mikor felkel, a Hold kezdetét veszi a harmadik próba.
- Rendben.
- Nem nincs rendben – csattant fel Al. – Maga nem lát a szemétől? Ilyen állapotban nem kényszerítheti versenyre!
- Milyen állapotban? – kérdezte meglepetten az alfa. – Tán megsérültél?
- Nem – vágtam rá gyorsan.
- Helyes. Az ellenfeled Caitlin.
Nem válaszoltam, csak alig láthatóan bólintottam. Ő volt Dean volt barátnője. Őt csókolta meg.
- De… - kezdte Alice.
- Hagyd! Kiállok ellene – mondtam magabiztosan.
- Holdtöltekor – mondta Jack aztán elment.
- Miért mentél bele? – fordult felém dühösen Al.
- Az az én dolgom – förmedtem rá. Hátat fordítottam és otthagytam őket.

Ezernyi csillag ragyogott az égen. A barlang bejáratát fáklyák világították meg.
- Szia – köszönt Eric.
- Szia – üdvözöltem én is. A tekintetem egy percre sem vettem le a barlangról.
- Itt fogunk egész este állni, vagy be is megyünk? – kérdezte.
- Ö igen – lepődtem meg.
- Bocs, de ezt örökké nem húzhatod – megragadta a karom és a bejárat felé vonszolt.
A barlang falait a fáklyák táncoló lángjai világították meg. A falka tagjai tömött sorokban álltak körül valamit. Eric a tömeg felé terelt. Átküzdöttük maguntak a tömegen. Egy ketrec előtt álltunk.
- Ez meg mi? – jelent meg mellettem Alice.
- Egy… - kezdte Eric.
- Tudom mi ez – csattan fel Al. – De miért kell ez?
- Egy pillanat és megtudja – hallottam Jack hangját a hátam mögött. – Alison volnál szíves velem fáradni? Pár perc és kezdődik.
- Persze – követtem Jack-et.
Al hirtelen megfogta a karom és visszatartott.
- Egy perc és megyek – mondtam.
- Figyelj ezt nem muszáj végig csinálnod – suttogta Alice.
- De igen. Dean volt barátnője az ellenfelem. Van egy dolog, ami nagyon felidegesített és el kell ez vele rendeznem.
- Akkor nyírd ki a ribancot – biztatott.
- Úgy lesz.

Szemtől szemben álltunk egymással. A ketrecben voltunk összezárva.
- Mindet szabad. A harc addig tart, amíg az egyikőtök fel nem adja, vagy nem képes folytatni - ismertette a szabályokat Jack. Farkas szemet néztem Caitlin-el.
- Készülj a vereségre - olyan halkan mondta, hogy csak én hallottam. Megkondult a harag és azonnal támadni kezdett. Épphogy ki tudtam védeni az ütését. Megragadta a ruhám és áthajított a ketrec másik végébe. Üvöltő éljenzésben tört ki a tömeg. Felálltam és leporoltam magam. Egy pillanat alatt előtte teremtem és megütöttem. A karmát a vállamba mélyesztette. Ellöktem magamtól és térden rúgtam. Mint ha meg sem érezte volna. Nekem ugrott és a földre szorított. Lerúgtam magamról. Felkeltem a földről és rávetettem magam. Behúztam neki egyet. Ellökött magától és gyomron vágott. Összegörnyedtem a fájdalomtól. Térdével belém rúgott és ismét a földre kerültem. Belém rúgott még egyet és hangos reccsenéssel eltört pár bordám. A padlón feküdtem. A tömeg zúgolódni kezdett. Vér és verejték marta a szememet. Négykézlábra küzdöttem magam és felnéztem. Dean pont előttem állt és rezzenéstelen arccal engem nézett. Eszembe jutott amint ott öleli Caitlint. Iszonyatosan dühös lettem. A harag szétáradt a testemben. Összeszedtem minden erőmet. Kieresztettem a karmomat és lesújtottam vele, mély sebet okozva Caitlin karján. Minden haragomat rá zúdítottam. Megragadtam majd a földhöz vágtam. Caitlin ernyedt teste hevert előttem. Alig kaptam levegőt. A kimerültségtől térdre rogytam. A fények és a hangok túl intenzívek voltak. Elkezdett körülöttem forogni a világ és összeestem.

Mindenem iszonyatosan fájt. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem mert. Nem tudtam mozogni. Pánik félelem lett rajtam úrrá.
- Semmi baj – hallottam egy barátságos hangot. Olyan volt, mint ha elszakította volna az engem fogva tartó láncokat. Lassan kinyitottam a szemem. Egy elmosódott arc tárult elém. Pislognom kellet párat mire kitisztult a kép. Dean ült az ágyam szélén. Lassan felültem az ágyon.
- Ne mozogj! Inkább feküdj vissza – mondta Dean. Egy szó nélkül visszafeküdtem.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Fázom – húztam fentebb a takarót.
- Biztos a láztól.
- Mi történt? – kérdeztem kábán.
- Eltört pár csontod és gyógyulsz.
- Kösz, arra magamtól is rájöttem – nyílalt az oldalamba a fájdalom. – Mi történt Caitlin-nel?
- Kutya baja csak elájult.
- Értem – mondtam remegő hangon.
- Engedj ide majd én, felmelegítelek – ölelt át.
- Nem kell – toltam el.
- Örökké nem haragudhatsz rám.
- De igen – makacsoltam meg magam. Az arcát fürkésztem. Egy kék folt éktelenkedett a szeme alatt.
- Na – győzködött tovább.
- De, csak azért mert fázok – engedtem oda magam mellé.
- Csak is – ölelt át. Kínos csend telepedett a szobára.
- Azért szíven ütött az, hogy elküldtél a fenébe, mikor segíteni akartam – szolalt meg végül.
- Engem meg az mikor megcsókoltad Caitlint – vágtam vissza.
- Nehezen ment az átváltozás. Valamivel fel kellet idegesítenem téged – magyarázkodott.
- És nem volt más módja? – csattantam fel.
- De ez legalább bevált.
- Ja – jegyeztem meg.
- Miért nem mondtad el, hogy megtámadtak? – hangja nyugodt volt, de tudtam róla, hogy dühös.
- Érdekelt volna? – kérdeztem élesebben, mint ahogyan szerettem volna.
- Tudod nagyon jól, hogy igen.
- Mi történt az arcoddal? – tereltem.
- Eric bevert egyet – húzta el a száját.
- Jól tette – helyeseltem.
- Hé, nem engem kellene védened?
- Megérdemelted.
- Köszi – hangjában érezhető volt a sértettség. Közelebb húztam magamhoz és forrón megcsókoltam.
- Akkor minden rendben?
- Nem egészen – válaszoltam kacéran és újabb csókot leheltem az ajkára.
- Szerintem igen – ölelt magához.

25. Fejezet ~ Ezernyi tőrszúrás

A felkelő Nap arany sugarai ragyogták be a szobámat.

- Jó reggelt! – hallottam Dean kellemes hangját.
- Szia! – köszöntem kissé morcosan és átöleltem.
- Ideje kelni – mondta és megsimogatta a hajam.
- Nem akarok – fordítottam neki hátat, de nem hagyott békén. Átölelt és a fülembe suttogott.
- Tudom, hogy fáradt vagy, de ma van az avatás.
- Ne is mond – sóhajtottam.
- Mi a baj?
- Mi lesz, ha nem sikerül? – kérdeztem aggodalmasan.
- Nyugi sikerülni fog – biztatott, de az aggodalmam cseppet sem csillapodott. Napok óta egyre nehezebben megy az átváltás és egyre idegesebb lettem.
- Honnan vagy benne ilyen biztos?
- Csak tudom és kész. Amúgy is a világ legjobb tanára segített a felkészülésben – viccelődött.
- Hm, érdekes nem emlékszem rá, hogy rajtad kívül bárki is segített volna – vágtam vissza.
- Ó, ez fájt – kapott a szívéhez.
- Ezzel igaz nem azt akarod mondani, hogy letörtem egy picike darabot a hatalmas egódból?
- De igen és hatalmas darabot törtél le.
- Az lehetetlen – csókoltam meg.
- Ki tudja – vonta meg a vállát. – Pár óra és kezdődik. El ne késs! – figyelmeztetett. Búcsúzásképpen megcsókolt és már indulni is készült.
- Máris mész?
- Igen. Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy a várostól 10Km-re nyugatra lesz a találka – kacsintott rám.
- Ott találkozunk – szóltam utána, de ő már le is ugrott az erkélyről.

Mikor odaértem akkor már a falka tagjai kis csoportokban beszélgettek. Egyesek megbámultak mások rám se hederítettek. Éreztem a megvető pillantásuk súlyát. Senki sem mondta ki, de tudom, hogy mind azt gondolják, hogy jogtalanul vagyok itt. Betolakodónak tartanak, és ezt éreztetik is. Próbáltam beilleszkedni közéjük, de kirekesztettek.
- Szia! – lépett mellém Eric. – Hogy érzed magad?
- Kissé ideges vagyok – vallottam be. Végignéztem a tömegen hátha megtalálom Alice-t valahol.
- Ez természetes – mosolygott rám megnyugtatóan. – Én mikor elsőnek voltam ilyen versenyen teljesen be voltam rezelve – kezdett el mesélni. – A végén úgy nyertem meg a versenyt, hogy a vaddisznó idáig kergetett és így én lettem az első.
Akaratlanul is felnevettem.
- Kár, hogy nincs róla felvétel. Szívesen megnéztem volna – alig bírtam visszatartani a nevetést.
- Sziasztok - jelent meg hirtelen Alice.
- Szia - köszöntünk egyszerre Eric-kel.
- Izgulsz? - kérdezte tőlem.
- Hát ö...
- Dehogy izgul most nyugtattam meg, hogy semmi baj nem lesz - vágott a szavamba Eric.
- Akkor jó, nem is kell izgulni - mosolygott barátnőm. - Jut eszembe, miért juthattam be ilyen nehezen?
- A fajtám ellen? - akadt ki Alice. - Kevésbé vagyok veszélyes, mint te!
- Legutóbb mikor összevesztél Rebecaval lebontottátok a fél sulit és még te nem vagy veszélyes.
- Fogd be! - rivallt rá.
- A szerződés szerint ez nem a ti terültetek itt azt csinálok veled, amit akarok, és ebbe beletartozik a kínzás is - fenyegette meg a lányt.
Az emberek sorra mordultak fel.
 - Lehet, hogy meghívott, de nem látunk itt szívesen - váltott át a szeme Dean-nek.
- Nem érdekelsz.
Az falka tagjai körénk gyűrtek és szinte mindenkinek izzót a szeme. A farkasok a falkában a legerősebben és támadni készültek.
 - Elég legyen! - szóltam rájuk.
- Nem Alison. Folyamatosan bírál minket és most engedély nélkül lépet számunkra szent földre - hallatszott hátulról.
Alice begurult, s a kezeibe megjelentek a tűzgolyók.
- Elég legyen! - törte meg a morgást egy alig hallható hang. A tömegből Jack lépet ki.
- De hát - ellenkezett vele egy lány.
- Azt mondtam, hogy fejezzétek be. Tán ellenszegülsz az alfa parancsának?
A lány egy szó nélkül hátrébb lépett.
- Ifjú hölgy legyen olyan kedves és oltsa el azokat a gömböket. Bár nem tudom, ilyen erővel rendelkezik, de mérhetetlenül nagynak vélem, ha át jutott a védvonalakon – mondta Jack Alice-nek.
- Én eloltanám, ha tudnám, hogy nem támad meg senki - eresztette le Alice a kezeit, de a tűzgolyó tovább lebegett a kezeiben.
- Igaza van, de több százan vagyunk és egy farkasnak az a legfőbb, hogy megvédje a falkáját. Ha fenyegetést éreznek, akkor támadnak és az ön személyében azt érzik. Ha nem működik, velem együtt nem tudom megvédeni. Kérem, tegye le!
Alice összenyomta a két kezét, s mikor szétnyitotta már nem égtek a gömbök.
 - Bocsánat, hogy így kellett bemutatkoznom, de én is csak magamat védem, gondolom, érti. Nem azért jöttem ide, hogy bárkit bántsak, hanem azért, mert meg lettem hívva.
- Semmi gond. Nekem kellene bocsánatot kérnem, hiszen ön Alison vendége. Alice vendég itt köztünk az én védelmem alatt áll. Ha bárkinek is csak megfordul a fejében inzultáni őt kizárom a falkából és a kóborok tragikus sorsára fog jutni - intézte a szavait a falkához.
- Ő szinte mindenről tud. És jóban van a nagymamáddal - válaszolt helyettem Eric mikor már mindenki elment. - A minap megkért Jack, hogy vigyem el a mamádhoz egy teadélutánra.
- Tényleg? - nézett a farkasra. - Értem.
- Igen, de nem az a lényeg lassan kezdünk.
 - Kik lesznek az ellenfeleim? - kérdeztem.
 - Ők - mutatott Eric a távolba.
 - Hiszen ők még csak gyerekek - akadtam ki.
 - Igen, de ők már régóta gyakorolnak erre és nagyon brutálisak - mosolygott rám Eric.
- Brutálisak? - eszmélt fel Alice.
- Nyugi láttam Ali-t már harcolni. Nem kell félteni.
 - Remélem igazad lesz - mondtam. Egyre idegesebb lettem. Mindenki hitt bennem csak azt nem tudták, hogy nem tudok átváltozni.

Felsorakoztunk a kezdéshez és az alfa elmagyarázta a szabályokat.
- Van egy vad az erdőben. Megsebeztük és a vérével átitattuk azt a kendőt. Szag alapján kell megtalálnotok és az lesz a győztes, aki elhozza az állatot. Segítséget nem kérhettek. Öt perc múlva kezdünk – mondta Jack.
Beszélni akartam Dean-nel, de sehol sem találtam. Egy pisztoly dörrenése jelezte, hogy a verseny elkezdődött. Visszamentem Jack-hez, hogy megszagoljam a rongyot. Még egyszer körülnéztem, hogy hátha megtalálom Dean-t és ott volt. Szemtől szemben állt velem és egy másik lányt csókolt. Földbegyökerezett a lábam.
- Valami baj van gyermekem? – kérdezte Jack.
- Semmi baj – mondtam és szagmintát vettem. Visszapillantottam Dean-re aki a másik lányt ölelte és szemrebbenés nélkül nézett rám. Mérhetetlen düh kerített hatalmába. Nem igaz, hogy a szemem előtt csal meg – gondoltam. Úgy éreztem, mint ha egy tőrrel ezerszer szúrna szíven. Ezzel a tettével elárult. Futásnak eredtem. Eszembe jutottak az együtt töltött idők, a kedves szavak, amiket a fülembe suttogott. A bánat a harag, és a fájdalom egyszerre mardostak belűről. Úgy éreztem, hogy a szerelem a legnagyobb kínzás a világon, amely könyörtelen és lassan emészt el. A könnyeimmel küszködtem. Csak futottam és futottam. Nem törődtem semmivel. El akartam menekülni minél messzebb Dean-től. Nem adhatsz fel minden – gondoltam. Lelassítottam a tempómon és elkezdtem keresni a vadat. Összpontosítottam, figyeltem a körülöttem való világra, de semmi. Nem ment. Nyugi! Csináld úgy, ahogy Dean mutatta – gondoltam magamban. Még Dean gondolatára is egyre mérgesebb lettem. Az indulat vulkánszerűen akart kitörni belőlem. Ismét futásnak eredtem. Ráugrottam egy fatörzsre és elrugaszkodtam. A levegőben változtam át. Az erő csak úgy száguldott az ereimben. Minél ingerültebb lettem annál nagyobb lett az erőm.  Beleszagoltam a levegőbe és azonnal megtaláltam az állatot. Követtem a nyomát. Már nagyon közel jártam, hogy megtaláljam mikor megszédültem és elvesztettem a nyomát. Összeszedtem magam és ismét a keresésére indultam. A szag most a másik irányba vezettek. Ismét elvesztettem a nyomát, olyan volt, mint ha körbe körbejárkálnék. Az illat minden irányból jött. Nem tudtam eldönteni, hogy merre mennyek. Forgott körülöttem a világ. Megtámaszkodtam az egyik fában. Nedvesnek éreztem a tapintását. Elkaptam onnan a kezem és láttam, hogy véres. Közelebbről is megnéztem a fát. Be volt kenve vérrel, mint a többi. Gúnyos nevetés törte meg a csendet.
- Látom, te hamarább rájöttél a kis csínyemre, mint a többiek – lépett elő az egyik fa mögül Susan.
- Az ellenfeleid félrevezetését nem nevezném csínynek, inkább csalás a megfelelő szó rá – vágtam neki vissza.
- Hogy fel van vágva a nyelved – nevette el magát. – Nem baj segítek ezen.
- És még is, hogyan? Illemtan órákat adsz azzal a címmel, hogy, hogyan beszélj képmutató falka társaiddal?
- Eddig fogalmam sem volt róla, hogy jöhettél ki Dean-el, de most már értem. Nincs bennetek tisztelet a falka iránt – mondta és megfeszítette a kezében lévő íjat. Egyenesen rám célzott. Menekülési utat kerestem.
- Tán a szarvast keresed? Megsúgom, neked pont feletted van – húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Nem, de kösz az infót.
- Mind a ketten ugyanolyan arrogánsak vagytok – mondta és rám lőtt. Elugrottam a nyíl elől, de nem voltam elég gyors. A vállamba fúródott és az egyik fának szegezett. Susan közelebb jött hozzám.
- Mire nem képesek a gyerekek, igaz? Csak, hogy tud, egyidősek vagyunk – jött még közelebb.
- Hű, de hatásos volt a botox kezelésed. Ki az orvosod? Ha jobban belegondolok még se olyan jó. Ilyen fiatalon jó ráncos lehettél – nevettem fel.
- Arrogáns ribanc – rúgott bele a térdembe, ami hangos roppanással eltört. Felkiáltottam a fájdalomra. Susan hangos nevetésben tört ki. Elvágta a kötelet, amivel a szarvast a fára kötötte. Épp a lábam elé esett.
- Jó szenvedést! – mondta és elfutott a zsákmánnyal együtt.
Letörtem a nyílnak a végét és kihúztam a vállamból. Nem tudtam megállni a lábamon. Rongybabaként estem össze. Visszatettem a térdem a helyére. Gyorsan meggyógyult. Susan után mentem. Tudtam, ha megtalálom őt, akkor győzhetek. Kis időbe telt mire utolértem.
- Azt, hittem rohansz egyből vissza – álltam az útjába.
- Úgy is van, csak eljátszadozok még a többiekkel.
- Jó játék lehet. Én is beszállhatok?
- Bocsi, de ez egyszemélyes.
- Nem hinném – támadtam rá, de kitért az ütésem elől.  Megragadott és az egyik fának lökött. Lecsapni készült, de célt tévesztett és a fába ütötte a kezét. Kihasználtam az alkalmat és fejbe vágtam egy kővel. Az ütéstől elájult.
- Zakkant ribanc – mondtam és elvettem tőle a szarvast. Visszamentem a falkához. Dean éppen Jack-el beszélgetett, mikor észrevette, hogy megérkeztem. Odamentem hozzájuk. Dean-t figyelemre se méltattam.
- Ezt a csatát én nyertem – emeltem fel az őzet.
- Nagyszerű lányom – mondta Jack. Szemében büszkeség tükröződött. – Menj pihenj le egy kicsit. Nemsokára folytatjuk.
- Rendben – mondtam és eljöttem tőlük.
- Alison – hallottam Dean hangját, de nem figyeltem rá. – Várj már meg! – futott utánam.
- Dolgom van – mentem tovább.
- Beszélnünk kell – fogta meg a kezem.
- Nekünk nincs miről beszélnünk – rántottam el a kezem.
- De…- próbálkozott, de továbbmentem.
- Kérlek, beszéljük meg – fogta meg ismét a kezem.
- Ne érj hozzám – ordítottam rá. Közelebb húzott magához. Eltoltam magamtól és indulni akartam, mikor belészúrt egy tűt és beadott valamit nekem.
- Te meg mit csinálsz? – kiáltottam rá.
- Csak segíteni akarok. Kérlek hallgass meg.
- Menj a fenébe! – löktem el magamtól. Hirtelen megszédültem. Egyre gyengébbnek éreztem magam. Elkezdett körülöttem forogni a világ. Dean átölel. El akartam tolni magamtól, de nem volt hozzá elég erőm. Felnéztem néztem rá. Állta a pillantásom.
- Rohadj meg – mondtam és összeestem.

Mikor magamhoz tértem iszonyatosan hasogatott a fejem. Sötétség kerített hatalmába mindent. Átváltottam a szemem és körülnéztem. Egy barlangban voltam, de Dean nem volt ott velem. Hát persze ez már a második próba – gondoltam magamban. Felálltam a földről és megkerestem a kijáratott. Mikor kiértem a barlangból a Nap verőfényesen sütött. A madarak csiripelte. A téli állmából ébredezett az erdő. Elindultam vissza a falkához. Kicsit még szédültem ezért nem használtam a farkas erőt. Út közben gyönyörködtem a tájban. A földet itt-ott még hó fedte, de már előbújtak a hóvirágok. Hirtelen megroppan valami a talpam alatt és kirántotta alólam a lában. Bevertem a fejem és elsötétült előttem a világ. Arra ébredtem fel, hogy valaki leöntött vízzel. Fejjel lefelé lógtam egy fáról. Egy feketébe öltözött kapucnis alak lépett elém.
- Jó téged újra látni kutyuli – mondta és levette az arcát takaró kapucnit…

24. Fejezet ~ "Ha kell halállal fizetek"

Alice szemszöge:

Végre eljött ez a csütörtök is. Életem szerelmével, a tesómmal és a barátnőmmel négyesben elmegyünk a nyaralónkba. Annyira várom már, olyan jó lesz. Ki se fogok szállni a medencéből, ha rajtam múlik. Éppen az utolsó dolgokat pakolásztam, amikor nyílt az ajtó.

- Hoztam egy kis házi patikát – mosolygott rám anyu. - Fájdalomcsillapító, ragtapasz meg ilyenek.

- Köszi, de úgy sem lesz rá szükség - öleltem meg.

- Tudom, de azért legyen nálatok - ölelt vissza szorosan. - Vigyázzatok magatokra nagyon.

- Vigyázunk. És jó helyen leszünk, szóval aggódni sem kell.

- Anya vagyok, nem tudok nem aggódni - mosolygott rám.

- Imádlak - bújtam hozzá. - Ti is vigyázzatok, jó? Ha van valami hívj engem. Vagy Lizát a nagyit... Tudod - pislogtam rá.

- Nem lesz bajunk, te ne aggódj kicsim. Érezzétek jól magatokat.

- Jó csak Rebecca... Mindegy a házon varázslat, mama és Beth itt vannak... De hívj tényleg, ha van valami!

- Hívlak, csak ne aggódj.

- Okés, köszi.

- Nincs mit, életem. Hívjatok, ha megérkeztetek.

- Rendben anya, hívunk - mosolyogtam rá. - Jasper nem jött még meg?

- De igen, a bátyáddal beszélgetnek.

- Hú, de szuper. Remekül kijönnek egymással – raktam el a gyógyszereket, majd behúztam a bőröndöket. – Készen is lennék.

- Akkor indulás. Rose is itt van. Segítsek?

- Levinni igen - bólintottam.

Anyu elvette az egyik bőröndöt és lecipelte a lépcsőn. Amikor megláttam Jasper-t a nyakába ugrottam és forrón megcsókoltam. Visszacsókolt, majd a homlokát az enyémnek döntötte.

- Szia tündérbabám.

- Szia hercegem - pirultam el.

- Nyalakodni ráértek ott is. Induljunk már - szólalt meg David.

- Annyira bunkó vagy - húztam össze a szemeimet. - Induljunk - sóhajtottam.

- Tudom - dobott a vállára tesóm.

- Héé - kapálództam, miközben nevetve ütögettem a hátát.

- Hú ez nagyon fáj - játszotta meg magát. Jasper pedig nevetve követett minket Rose-zal.

Mikor végre lerakott, mindenkitől elköszöntünk és végre elindultunk.

- Ugye egy kocsival megyünk? - néztem Dave-re és Jass-hez bújtunk.

- Persze. Ti csajok hátul ültök, mi pasik meg elől. Én vezetek.

- Még mit nem. Én vezetek! Vagy akkor a tieddel megyünk - tettem karba a kezem.

- Tudod, hogy nagyon idegesítő tudsz lenni? - ült be hátra.

- Tudom. De az én kocsimat csak én vezethetem - vigyorogtam és beültem előre.

- Az én kocsimat csak én vezethetem - utánozott David.

- Bleee - öltöttem rá nyelvet, majd elindultunk az úti célunk felé.

- Remek ötlet volt ez a kiruccanás - szólalt meg Rose.

- Aha - mosolyogtam. - Remélem, hogy semmi baj nem lesz.

Ekkor megláttam, hogy jön velem szembe egy őrült kocsi. Próbáltam kitérni előle, de nem nagyon sikerült. Úgy kacskaringóztam, mint egy ittas. Akárhova mentem, ő is ugyanoda jött.

- Ez le akar minket szorítani! - pánikolt Rose.

- Nem. Meg akar ölni - haraptam az ajkamba.

- Mi? Ki akarok szállni! - rángatta az ajtót Rosalie.

- Jass. Teleportáld ki őket - szólaltam meg hangosan.

- Nem, hagylak itt Alice! - akadt ki.

- Vidd már ki őket! Csak ide a közeli erdőbe, ahol ez az őrült nem szabadulhat be.

- Pont ezt akarja. Te és én is jól tudjuk, ki van abban a kocsiban. Együtt kell maradnunk.

- Menj már - mondtam sírva. - Nem hallhattok meg!

- Együtt maradunk! - szólalt meg David és magához húzta szerelmét - Minden rendben lesz, ne félj. Alice és Jasper megvédenek minket.

Nem tehettem mást. Összeszorítottam az ajkaimat, majd kiteleportáltam őket és a bőröndjeiket is egy varázslat által védett helyre. Oda csak én juthatok be varázslattal. Még Rebeccának sincs annyi ereje, hogy megtegye. És kijutni, se tudnak onnan, csak ha veszély van. Hunyorítani kezdtem, majd tövig nyomtam a gázt. Ha ezt akarja, hát ezt kapja. Rebecca hátulról belém jött.

Hátulról... Szóval azt akarta, hogy lássam szenvedni a többieket, mielőtt én meghalok... Gyorsan elrántottam a kormányt, majd a kocsi utolsó szusszával elmentem egy fa előtt, így Becca telibe ment a fának.

Kiteleportált, majd egy varázslattal kidurrantotta a kocsim összes kerekét. Hunyorítani kezdtem, majd megtettem ugyanezt, őt meg egy fának vágtam.

- Boldog vagy ribanc? – estem neki.

- Azt hiszed, legyőzhetsz? - állt fel és lesöpörte magát - Ez még csak a kezdet. Megölök szép lassan mindenkit, akit szeretsz. Kivel is kezdjem? Rosalie-val? Hmm nem, netán Daviddel? Nem, az se jó. Á megvan, anyucival fogom kezdeni.

- Hogy dögölnél meg végre - vágtam hozzá egy nagy tűzgolyót.

Kivédte a támadást, egy hatalmas vízsugárral.

- Teee rohadék! - irányítottam belé egy villámot, ami mind a kettőnket kiütött.

- Alice, Alice ébredj! - hallottam meg Liza hangját.
Próbáltam mozdulni, de nem sikerült. Így csak lassan el kezdtem kinyitni a szemem.
- Jól vagy? - simogatta meg az arcom.
- Aha - bólintottam halványan mosolyogva.
- Mi történt? - ültetett fel óvatosan.
- Rebecca történt.. Én meg villámot küldtem belé, de engem is ért.
- Édesem... – fogta meg a kezem. – A többiek?

- Elteleportáltam őket a nyaralónkba. Én is menni akarok.
- Persze, gyere - kapott ölbe, majd odateleportált.

- Jézusom Alice! - vett át Jasper.
- Szia - karoltam át a nyakát. - Jól vagytok? - néztem rá.
- Mi igen - nézett rám dühösen David - Mégis, hogy tehetted ezt? Tudod mennyire aggódtam? Nem bírtam kimenni ebből a rohadt házból!
- Igen, de más se jöhetett be. Ez volt a legjobb megoldás - mosolyogtam, majd megöleltem Beth-t. - Hogy találtál rám?
- Vajon, hogy? Azt hiszed, leveszem rólad a szemem, miközben egy őrült ribanc akar téged tönkretenni?
- Én megváltó unokatesóm - bújtam hozzá. - Olyan jó illatod van - mosolyogtam rá.
- Köszi - mondta nevetve.
Rámosolyogtam, majd megöleltem a morcos bátyámat is.
- Rose merre van? – kérdeztem tőle.
- Jasper kiütötte....
- Hm? - néztem Jass-re.
- Nem úgy, ne aggódj. Csak elaltattam egy varázslattal, hogy megnyugodjon.

- Szegény nagyon zaklatott volt? - kérdeztem, majd mikor megfordultam hirtelen összeestem.

- Alice - hallottam meg távolról a többiek hangját.
- Uhh - dörzsöltem meg a homlokom.
- Jól vagy? - aggódott Jass.
- Jól. Nem tudom, mi történt. Egyszerűen csak elestem.
- Pihenj, mindjárt készítek egy kis gyógyteát - mondta Beth.

- Liza. Menj haza, ha gondolod.
- Még mit nem! Itt maradok veled! Annak a varázslatnak úgy látszik, következményei vannak.

- Oké, oké köszi - mosolyogtam. - Jass, búj ide - tartottam ki a kezem és arrébb csúsztam.
- Azonnal édesem - mondta és magához ölelt.

- Oké, akkor én megyek és megölöm azt a banyát - indult el az ajtó felé David.

- Dave, maradsz - varázsoltam bele a fotelbe. - Tudod jól, hogy nem bánhatsz el vele.

- Dehogy nem! Odamegyek és kitekerem a nyakát! – makacskodott. Családi vonás…

- Aha persze. Ő egy boszorkány. Nincs esélyed ellene.

- Jól van - duzzogott.

- Inkább menj be Rose-hoz. Vigyél neki valamit enni - próbáltam volna varázsolni, de nem sikerült.

- Pihenj. Valami itt nem stimmel, de megoldom - mondta Liza.

Hirtelen vacogni kezdtem és szorosabban bújtam Jass-hez.

- Kicsim. Lázas vagy - mondta aggódva életem szerelme.

- Nem vagyok - suttogtam. - Csak hideg van.

- Lázas vagy - ismételte meg magát.

- Mi történik? - sírtam el magam.

- Nem tudom,de Liza kideríti.

- Miért nincs erőm? - vacogtam tovább.

- Valószínűleg erre ment ki az egész. Ez volt Rebecca terve - szólalt meg Rose - Elvehette az erődet?

- Jé szia - mosolyogtam rá. - Nem vehette el... Ahhoz le kell mondanom róla.

- Akkor ez mi? - ült a lány a tesóm ölébe.

- Fogalmam sincs. Átmeneti rendszer zavar - mondtam és köhögni kezdtem.

- Beth! - mondta idegesen David.

Lehunytam a szemem és próbáltam megnyugodni.

- Hapciii - tüsszentettem és megváltozott a fal színe.

- Húú, kicsim gyorsan megoldottad a falfestést - simogatott Jass.

- Úgy is unalmas volt már a fehér - kuncogtam vacogva. - De inkább menj el. Nem akarom, hogy te is beteg légy.

- Bolond vagy? Nem hagylak itt!

- Nem akarom - bújtam hozzá.

- Szeretlek tündérbaba.

- Én is téged. Ne haragudj, hogy elrontottam mindent - sírtam el magam.

- Ne aggódjatok. Csak a villám miatt megzavarodott az ereje. Azért lázas, mert a szervezete nem képes ezt feldolgozni. Ha ma sikerül ágyba dugnotok és ott is tartanotok, akkor holnapra minden rendbe jön. A varázslatot kerüld Alice. Magyarán szigorúan tilos használnod, persze ha Rebecca felbukkan, amit kétlek, akkor használd - jött be Beth egy bögre teával.

- Köszi - suttogtam. - Akkor nem varázsolok.. De amúgy is csak Becca ellen szoktam - mondtam dideregve.

- Igen, tudom - takart be egy jó vastag pléddel.

- Jass, félek - nyöszörögtem.

- Ne félj nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled.

- Ne menj el - öleltem meg jobban.

- Biztos hallucinál - hallottam meg Beth hangját.

- Nem megyek, itt vagyok veled.

Úgy szerettem volna most otthon lenni és nem itt rontani a hangulatot... Hirtelen lendületből felültem, hapciztam egyet, majd az egész szoba olyan volt, mint otthon. Csak persze mivel ez tágasabb, a berendezési tárgyak szellősebben helyezkedtek el, és az erkély is nagyobb volt, persze ugyanazokkal a cuccokkal...

- Hupsz - bújtam újra szerelmemhez, majd kifújtam az orrom és a falnak a színe is világoskék lett.

- Nem varázsolhatsz Alice – ismételte meg magát Elizabeth.

- Nem direkt volt... És amúgy Rebecca meghalt?

- Ne ezzel foglalkozz most.

- Szóval él, ugye? - sóhajtottam.

Ó, legszívesebben most azt tenném, ami el volt tervezve. Jass meztelen testét csókolgatnám, majd szeretkeznénk. Ekkor hirtelen már nem éreztem Jasper pólóját, hanem a mellkasát. Hó... Lejjebb csúsztattam a kezem, s sehol nem ütköztem ruhába. Na, még jó, hogy ő is be van takarva...

- Alice... kicsim mit csinálsz? - suttogta.

- Nem direkt volt. Én csak gondoltam, de nem varázsoltam - simogattam a férfiasságát.

- Alice - suttogta.

- Olyan jó - buktam le a takaró alá és csókolgatni kezdtem.

- Nem vagyunk egyedül... – zilálta.

- Hm? - bújtam ki a takaró alól és körülnéztem. Hát erről megfeledkeztem.

- Beth az mondta pihenned kell, nem hemperegni - szólalt meg David.

- Jól van na - grimaszoltam, majd visszafeküdtem Jass mellkasára.

- Hogy vagy Alice? - kérdezte Rose.

Kiéhezve...

- Jól, köszi - ültem fel és kortyolgatni kezdtem Liza teáját.

- Nagyon aggódtunk érted - hajtotta David vállára a fejét.

- Ne haragudjatok, hogy elcsesztem az érkezést. Menjetek csak a szobátokba szórakozni - pislogtam álmosan.

- Nem haragszunk,nem a te hibád.

- Ja hanem annak a ribancnak a hibája - mondta dühösen David.

Mielőtt bármit mondhattam volna, már aludtam is. Másnap kicsit korán keltem fel, így kipróbáltam van-e erőm. Volt, de kevés és lefárasztott nagyon hamar. Így inkább visszabújtam az ágyba egy varázskönyvvel a kezemben és azt olvasgattam. Ki kell derítenem, hogy mi történt. Hogyan ölhetem meg Beccát és minden egyebet. Hogyan védhetem meg a szeretteimet és ezeket.

Pár fejezet után újra elaludtam, majd reggel Jasper ágyba hozta nekem a reggelit. Így evés után egy forrót szeretkeztünk, majd körbe jártuk a házat.

A hétvége felhőtlenül telt és négy napig embernek éreztem magam. Hétfőn, Jasper-rel együtt varázsoltunk egyet, így a kocsi jobb volt mint újkorában. Ha nem tudtuk volna helyrehozni, biztos, hogy a kétszeresét fizettetem ki Rebeccával.

Délután mikor Dave elment a barátnőjéhez, Jasper meg haza, így gondoltam, hogy magyarázattal tartozok a barátnőmnek, és már amúgy is érdekel, hogy mi van vele.

- Szia Alison – hívtam is fel őt egyből. - Zavarlak?

- Nem, dehogy – jött a válasz.

- Ráérsz ma? Találkozhatnánk.

- Igen. Valami baj van? – kérdezte aggódva.

- Nincs semmi, csak beszélgetni szeretnék. Nem volt még időnk kitárgyalni ezt az egészet..

- Ja oké. Benne vagyok – jött a lelkes válasz.

Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk, majd bontottam a vonalat. Elkészültem és leültem egy padra. Az órámra pillantottam. Kicsit hamar érkeztem, na egye fene. Tovább üldögéltem és visszagondoltam a hétvégére.

Nem sokára Alison is megérkezett, én pedig arrébb csusszantam.

- Na szió - mosolyogtam rá.

- Szia - ült le mellém a padra. - Hogy vagy?

- Remekül. És te?

- Én is jól vagyok. Igazából azért hívtalak, hogy akkor tisztázzuk már, hogy mi van közted és Dean között? - pislogtam rá.

- Minden remekül megy köztünk - mosolyodott el.

- Akkor most együtt vagytok? Mert nem tudok rajtad eligazodni - nevettem.

- Ö igen járunk – bólintotta.

- Na az jó - mosolyogtam. - És hogy megy a farkas lét?

- Egyre jobban. Már csak pár nap és beavatás - sóhajtott.

- Várod?

- Dehogy. Nagyon félek tőle. Eljönnél te is?

- Ha szeretnéd, igen - bólintottam. - De ha sikerül szuper lesz minden. Közüled valókhoz tartozni tudod milyen jó?

- Igen az csak én nem farkasként nőttem fel elég idegen az a világ.

- Gondolom - sóhajtottam. - De ügyes leszel, és ott leszek neked én is meg Dean is.

- Köszi - ölelt meg.

- Nagyon szívesen - öleltem vissza. - Na és most mesélj. Jól csókol? - mosolyogtam.

- Igen - nevetett fel. - Nagyon is.

- Olyan jó látni, hogy boldog vagy.

- Köszi.

- Tudok segíteni amúgy?

- Nem. Elég, ha ott leszel és biztatsz.

- Mindenképpen - bólintottam. - És mondd csak. Voltatok már igazi romantikus randin?

Ismét felnevetett.

- Dean nem az a gonosz farkas akinek hiszed és igen voltunk. Nagyon aranyos volt. Még vacsorát is főzött.

- Hú, tud főzni? Ezt nem gondoltam volna róla, mint ahogy sok minden mást sem - mondtam, majd elnevettem magam. - Bocsi, csak most elképzeltem kis szakácskötényben főzni Dean-t.

Erre nem kaptam reakciót, így folytattam tovább.

- És Rebecca nem támadt rád.. rátok?

- Nem. Napok óta nem láttam - mondta kissé aggodalmasan.

- Akkor jó - dörzsöltem meg a fejem. Hülye villám.

- Fáj a fejed? – kérdezte hirtelen.

- Kicsit. Hülyeséget csináltam és most szenvedek.

- Mi történt?

- Mondjuk úgy, hogy életveszélyes varázslat történt. Egy villámot küldtem Beccába, de ez mind a kettőnket legyengített.

- Ó te jó ég! - sikította. - Hogy lehetsz ilyen felelőtlen. Bele is halhattál volna.

- Abba nem... Csak utána a lázba...

- Akkor is.

- Jó tudom - fogtam meg a fejem két kézzel. - És te hogy vagy? - tereltem gyorsan. - Milyen érzés foglaltnak lenni? - nevettem.

- Jó, de ne terelj. Tudod jól, hogy minden varázslatnak ára van. Nehogy egyszer a legnagyobbat fizesd.

- Ha megvédek vele mindenkit, akkor akár azt is kifizetem...

- De mi lesz azzal az űrrel amit magad után hagysz. Ez nem játék. Vigyázz jobban magadra! - ölelt meg.

- Félek Alison. Ahogyan te is mondtad ennek már fele se játék... – sóhajtottam, s részletesen elmeséltem a történéseket.

Beszélgettünk még egy keveset, majd elmentünk hozzánk, hogy elkérjem a házikat és másnap kipihenten mentem a suliba. Rebecca nem volt suliban. Nem tudom, hogy most örülnöm kéne, hogy végre kivettem a képből pár napra, vagy aggódjak, hogy vajon mit forral…