26. Fejezet ~ Vagy te ölsz, vagy téged ölnek

- Jó téged újra látni kutyuli – mondta és levette az arcát takaró kapucnit. Az a férfi volt az, aki megtámadott minket az erdőben. Az arcát egy hatalmas heg borította. Gúnyosan mosolygott rám.
- Zinajda örülni fogy neked – mondta erős akcentussal. – De előbb van egy elintézetlen ügyünk.
- Én nem emlékszem, hogy bármit is elkezdtünk volna.
 - Nagyon viccel kutyuli - nevetett fel. - De vajon az is vicces lesz, amit én mondok?
 - Az a poén mértékétől függ.
 Válaszomra nem reagált. Közelebb lépett és végigmért. Ökölbe szorította a kezét és gyomron vágott. A fájdalom szétáradt a testemben. Egyre rosszabbul voltam. Vér zúgott a fülembe.
 - Odahaza úgy tartják, hogy a legkegyetlenebb kínzás, ha valakinek harapófogóval szedik le a körmeit - mosolyodott el.
 - Szerintem az, ha valakinek fájdalomcsillapító nélkül veszik ki a veséjét - mondta és elővett egy tört. A napsugarak megcsillantak a pengéjén. Ezüstből volt. A pengét végighúzta a bőrömön. A fém hideg volt, de mikor a bőrömbe mélyedt olyan érzés volt, mint ha tüzes vas lenne.  Megpörgette a kezében a kést, mint ha ezerszer csinálta volna ezt. Mögém lépett. Hírtelen éles fájdalom nyílalt a hátamba. Belém szúrta tőrt.
- Milyen az ereidben száguldozó mérgezett vér? – kérdezte gúnyosan.  – A méreg lassan emészti fel a szervezeted.
- Akkor az unalomba fogok belehalni – jegyeztem meg.
- A toxin behatol a sejtekbe és felrobbantja azokat. Igen fájdalmas lesz az az unalom. Ne aggódj, nem hagyom, hogy unatkozz – mondta és elővett egy baseball ütőt. A magasba lendítette az ütőt és lecsapott vele. Az ütés miatt nekicsapódtam a fának. Egyre jobban elhatalmasodott rajtam a fájdalom. A férfi ismét ütni készült. Magam köré fontam a karom, hogy tompítsam az ütést, de nem sikerült. Újra le akart sújtani, de kitértem az ütés elől és kirántottam az ütőt a kezéből.
- Most én következem – mondtam és fejbe vágtam. Mint egy krumplis zsák úgy dőlt el a férfi. Összeszedtem minden erőm és felnyúltam. Kieresztettem a karmom és levágtam magam a fáról. A földre estem. Lassan feltápászkodtam. Odamentem a férfihoz.
- Megérdemelné, hogy magába rúgjak, de nem ér nekem annyit – mondtam és futásnak eredtem. Az erdőben futottam. Rosszabbul és rosszabbul lettem. Az ütések okozta sebek már begyógyultak, de a méreg gyorsan terjedt. Csak arra tudtam gondolni, hogy túl kell ezt élnem. Hirtelen kiment a lábamból az erő és összeestem. A földön feküdtem és kimerülten kapkodtam a levegőt. Elkezdtem köhögni. Az oldalamra fordultam és vér ízét éreztem a számban. Vért köhögtem fel. Remek, már csak ez hiányzott – gondoltam magamban. Szinte mozdulni sem tudtam olyan gyenge voltam. Szedd össze magad – gondoltam. Behunytam a szemem és szinte magam előtt láttam azt amint Dean megcsókolja azt a csajt. A düh és a bosszúvágy hajtott előre. Be akartam bizonyítani a falkának, hogy jogos tagja vagyok a klánnak. Felkeltem a földről és haladtam tovább.

Mikor visszaértem a falkához hatalmas volt a zűrzavar. Az emberek rémültek voltak. Eric-et pillantottam meg a tömegben. Odamentem hozzá.
- Szia. Merre van Alice? – kérdeztem kimerülten.
- Hála az égnek – ölelt meg. Ölelésétől felszisszentem.
- Mi a baj? – kérdezte gyanakodva.
- Semmi – vágtam rá gyorsan.  – Alice?
Eric felhúzta a szemöldökét és végigmért.
- Biztos, hogy minden rendben?
- Igen. Most már elmondod, hogy hol van Al? – kérdeztem ingerülten.
- Gyere, megmutatom.
Al egy kidőlt fán üldögélt.
- Alison végre - rohant hozzám. - Már aggódtam.
- Persze, persze, de mi a baj? Tiszta sápadt vagy. Mi történt veled?
- Majd elmondom. Kérlek, siessünk - mondta remegő hangon. Összeestem, de Eric elkapott.
- Mi a franc van vele? Mit adtál be neki? - akadt ki Alice. - Vagy Dean, vagy akárki.
- Mi nem csináltunk semmit. Az altató amit Dean beadott neki biztonságos volt. Én kevertem ki - tiltakozott Eric.
- Altató? Mégis milyen tisztességes beavatás ez? - akadt ki a barátnőm és egy tűzgolyót vágott egy távolabbi fához. - Örülj, hogy nem a fejed volt!
 - Ha engem elhalász azzal Alit is. Ez a szokás. Segítség nélkül kell visszatalálniuk, ha ébren, vannak, akkor figyelhetnek a környezet zajaira. Azonnal visszatalálna.
 - Nem Eric hibája. Egy vadász magtámadott - mondtam erőtlenül.
- Mi? Vadász? - jutott el a tudatáig, amit mondtam.
- Kérlek, vigyél, el egy biztonságos helyre ott mindent elmondok - könyörögtem neki.
 - Szólnunk kell Dean-nek - mondta Eric.
 - Szó sem lehet róla.
 - De Ali...
- Ha szólni mersz neki átharapom a torkod.
 Nem válaszolt csak dühösen rám meredt.
- Bocs Eric - mondta Al és megragadta Eric vállát. Elkezdett köröttem forogni a világ. Sűrű köd vett minket körül. Behunytam a szemem. Hirtelen elmúlt az émelygésem. Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Egy faházban voltunk. Eric még mindig az ölében tartott.
- A ház varázslattal védve van - tájékoztatott minket Alice. - Tedd le a kanapéra Alit. Én addig hozok takarókat.
A kanapéhoz vitt és óvatosan letett.
- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan. 
- Nagyon fázok - mondtam és összébb húztam a kabátot magamon.
- Gyere! - ölelt át. - A méreg mellékhatása. 
Alice lépett be a szobába.
- Mivel mérgezett meg? - kérdezte.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy a méreg behatol a sejtekbe és belülről robbantja fel azokat - elkezdtem köhögni. Egyre nehezebben vettem a levegőt.
- Farkas fű - mondta Eric. 
- Van valami ellenszere? - kérdeztem.
- Igen, de órákba beletelik mire kész lesz.
- Van egy gyorsabb módszer, de az fájni fog. Nagyon - figyelmeztetett Al.
- Nem baj. Csináld - mondtam ellentmondást nem tűrően. Alice széttárta a kezét és elkezdett egy varázsigét mormolni. Hideg szellő cirógatta meg az arcomat, majd hirtelen meleg lett. Egyre melegebb lett a levegő. Hirtelen a kandallóban fellobbant a tűz. A lángcsóvák egyre magasabbak lettek. Erős fájdalom nyilallt belém.  Úgy éreztem, mint ha égne a bőröm. 
- Hagyd abba! Nagyon rosszul van - hallottam Eric elfojtott hangját.
- Ki kell izzadnia a mérget. Nincs más megoldás - válaszolta Al.
A bőrömre kerülő méreg marta azt. 
- Hozz gyorsan vizet és mosd le róla - utasította a fiút. Olyan érzés volt, mint ha elevenen nyúznának meg.
Nem bírtam tovább,  a világ elsötétült előttem.

Mikor magamhoz tértem Eric térdelt mellettem.
- Hála az égnek jól vagy - sikította Alice és a nyakamba vetette magát. 
- Mi történt? - kérdeztem kábán.
- Mondtam, hogy veszélyes lesz, de te nem hallgattál rám és elájultál - engedett el.
- Az a lényeg, hogy most már jól vagy - mondta Eric. - De tartozol még egy magyarázattal.
- Igen - sóhajtottam. Elmeséltem nekik a történteket.
- Te aztán jó erős vagy, hogy ezeket túlélted, de lassan mennünk kell - nézett az órájára Eric.
Alice megragadta Ericet aztán megfogta a kezem. Elmosódott előttem a szoba. Egy pillanat alatt ismét az erdőben voltunk.
- Végre Alison – lépett mellénk Jack. – Már kerestünk. Mikor felkel, a Hold kezdetét veszi a harmadik próba.
- Rendben.
- Nem nincs rendben – csattant fel Al. – Maga nem lát a szemétől? Ilyen állapotban nem kényszerítheti versenyre!
- Milyen állapotban? – kérdezte meglepetten az alfa. – Tán megsérültél?
- Nem – vágtam rá gyorsan.
- Helyes. Az ellenfeled Caitlin.
Nem válaszoltam, csak alig láthatóan bólintottam. Ő volt Dean volt barátnője. Őt csókolta meg.
- De… - kezdte Alice.
- Hagyd! Kiállok ellene – mondtam magabiztosan.
- Holdtöltekor – mondta Jack aztán elment.
- Miért mentél bele? – fordult felém dühösen Al.
- Az az én dolgom – förmedtem rá. Hátat fordítottam és otthagytam őket.

Ezernyi csillag ragyogott az égen. A barlang bejáratát fáklyák világították meg.
- Szia – köszönt Eric.
- Szia – üdvözöltem én is. A tekintetem egy percre sem vettem le a barlangról.
- Itt fogunk egész este állni, vagy be is megyünk? – kérdezte.
- Ö igen – lepődtem meg.
- Bocs, de ezt örökké nem húzhatod – megragadta a karom és a bejárat felé vonszolt.
A barlang falait a fáklyák táncoló lángjai világították meg. A falka tagjai tömött sorokban álltak körül valamit. Eric a tömeg felé terelt. Átküzdöttük maguntak a tömegen. Egy ketrec előtt álltunk.
- Ez meg mi? – jelent meg mellettem Alice.
- Egy… - kezdte Eric.
- Tudom mi ez – csattan fel Al. – De miért kell ez?
- Egy pillanat és megtudja – hallottam Jack hangját a hátam mögött. – Alison volnál szíves velem fáradni? Pár perc és kezdődik.
- Persze – követtem Jack-et.
Al hirtelen megfogta a karom és visszatartott.
- Egy perc és megyek – mondtam.
- Figyelj ezt nem muszáj végig csinálnod – suttogta Alice.
- De igen. Dean volt barátnője az ellenfelem. Van egy dolog, ami nagyon felidegesített és el kell ez vele rendeznem.
- Akkor nyírd ki a ribancot – biztatott.
- Úgy lesz.

Szemtől szemben álltunk egymással. A ketrecben voltunk összezárva.
- Mindet szabad. A harc addig tart, amíg az egyikőtök fel nem adja, vagy nem képes folytatni - ismertette a szabályokat Jack. Farkas szemet néztem Caitlin-el.
- Készülj a vereségre - olyan halkan mondta, hogy csak én hallottam. Megkondult a harag és azonnal támadni kezdett. Épphogy ki tudtam védeni az ütését. Megragadta a ruhám és áthajított a ketrec másik végébe. Üvöltő éljenzésben tört ki a tömeg. Felálltam és leporoltam magam. Egy pillanat alatt előtte teremtem és megütöttem. A karmát a vállamba mélyesztette. Ellöktem magamtól és térden rúgtam. Mint ha meg sem érezte volna. Nekem ugrott és a földre szorított. Lerúgtam magamról. Felkeltem a földről és rávetettem magam. Behúztam neki egyet. Ellökött magától és gyomron vágott. Összegörnyedtem a fájdalomtól. Térdével belém rúgott és ismét a földre kerültem. Belém rúgott még egyet és hangos reccsenéssel eltört pár bordám. A padlón feküdtem. A tömeg zúgolódni kezdett. Vér és verejték marta a szememet. Négykézlábra küzdöttem magam és felnéztem. Dean pont előttem állt és rezzenéstelen arccal engem nézett. Eszembe jutott amint ott öleli Caitlint. Iszonyatosan dühös lettem. A harag szétáradt a testemben. Összeszedtem minden erőmet. Kieresztettem a karmomat és lesújtottam vele, mély sebet okozva Caitlin karján. Minden haragomat rá zúdítottam. Megragadtam majd a földhöz vágtam. Caitlin ernyedt teste hevert előttem. Alig kaptam levegőt. A kimerültségtől térdre rogytam. A fények és a hangok túl intenzívek voltak. Elkezdett körülöttem forogni a világ és összeestem.

Mindenem iszonyatosan fájt. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem mert. Nem tudtam mozogni. Pánik félelem lett rajtam úrrá.
- Semmi baj – hallottam egy barátságos hangot. Olyan volt, mint ha elszakította volna az engem fogva tartó láncokat. Lassan kinyitottam a szemem. Egy elmosódott arc tárult elém. Pislognom kellet párat mire kitisztult a kép. Dean ült az ágyam szélén. Lassan felültem az ágyon.
- Ne mozogj! Inkább feküdj vissza – mondta Dean. Egy szó nélkül visszafeküdtem.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Fázom – húztam fentebb a takarót.
- Biztos a láztól.
- Mi történt? – kérdeztem kábán.
- Eltört pár csontod és gyógyulsz.
- Kösz, arra magamtól is rájöttem – nyílalt az oldalamba a fájdalom. – Mi történt Caitlin-nel?
- Kutya baja csak elájult.
- Értem – mondtam remegő hangon.
- Engedj ide majd én, felmelegítelek – ölelt át.
- Nem kell – toltam el.
- Örökké nem haragudhatsz rám.
- De igen – makacsoltam meg magam. Az arcát fürkésztem. Egy kék folt éktelenkedett a szeme alatt.
- Na – győzködött tovább.
- De, csak azért mert fázok – engedtem oda magam mellé.
- Csak is – ölelt át. Kínos csend telepedett a szobára.
- Azért szíven ütött az, hogy elküldtél a fenébe, mikor segíteni akartam – szolalt meg végül.
- Engem meg az mikor megcsókoltad Caitlint – vágtam vissza.
- Nehezen ment az átváltozás. Valamivel fel kellet idegesítenem téged – magyarázkodott.
- És nem volt más módja? – csattantam fel.
- De ez legalább bevált.
- Ja – jegyeztem meg.
- Miért nem mondtad el, hogy megtámadtak? – hangja nyugodt volt, de tudtam róla, hogy dühös.
- Érdekelt volna? – kérdeztem élesebben, mint ahogyan szerettem volna.
- Tudod nagyon jól, hogy igen.
- Mi történt az arcoddal? – tereltem.
- Eric bevert egyet – húzta el a száját.
- Jól tette – helyeseltem.
- Hé, nem engem kellene védened?
- Megérdemelted.
- Köszi – hangjában érezhető volt a sértettség. Közelebb húztam magamhoz és forrón megcsókoltam.
- Akkor minden rendben?
- Nem egészen – válaszoltam kacéran és újabb csókot leheltem az ajkára.
- Szerintem igen – ölelt magához.