13. Fejezet ~ A hétvége szépsége

Sziasztok!
Szólok előre, hogy 18+ os tartalom is található benne ;)

Ja és csatlakozz a csoportunkba! :)

Alice szemszöge:
Pénteken, miután hazajöttem az fogadott, hogy semmi komoly baja nincs az öcsémnek, egyszerűen csak idióta. Legyen elég ennyi magyarázat…
Hamarosan pedig már elérkezett a kedvencem. Szombati nap. A ház üres. Jasper átjött hozzám éjszakára. David a barátnőjével van, anyuék meg üzleti úton.
- Annyira örülök, hogy itt alszol velem - karoltam át Jasper nyakát.
- Én is örülök, hogy itt alszom veled – mosolygott, majd megcsókolt.
Forrón csókoltam vissza, majd a mellkasához bújtam.
- Annyira szeretlek - mosolyogtam fel rá.
- Én is téged Alice - puszilt a hajamba. - Na és mihez van kedved?
- Élvezni a nyugalmat - sóhajtottam. Hosszú idő után ma van az első nap, amikor semmi rossz nem történt. - Elmegyek zuhanyozni, sietek vissza. Addig keress valami filmet.
Jasper bólintott egyet, majd leállt keresgélni. Elmosolyodtam. Annyira imádom őt. Ő az egyetlen jó most az életemben. Ő az egyetlen biztos pontom. Persze imádom Alison-t, de ő… Na jó, ezt rosszul kezdtem el. A legjobb barátnőmet és a szerelmemet nem tudom összehasonlítani. Egyszerűen lehetetlen.

 Amíg ezen töprengtem, rájöttem, hogy hiába állok még a víz alatt ennél tisztább már nem leszek. Haha. A ruháimat pedig ügyesen kint hagytam… Na mindegy. Megtörölköztem és magamra tekertem a törcsimet.
- Megjöttem - mosolyogtam Jass-re egy szál törölközőben, amikor visszaértem a szobába a fürdőből. – Most már - csókoltam meg. – Mehetsz – suttogtam az ajkaira, majd a szemébe néztem.
Jasper oldalra biccentette a fejét úgy nézett végig rajtam.
- Ne nézz így, elpirulok - temettem az arcomat a kezeimbe, és hátat fordítottam neki.
- Édes vagy – nevetett. - Elmentem zuhanyozni.
Hamarosan pedig ő is visszaért egy szál törölközőben, ami kicsit le volt csúszva... Ráadásul a mellkasa vizes volt még egy kicsit.
Istenem, olyan szexi és annyira… Egyből odarohantam hozzá és forrón megcsókoltam. Nem törődve azzal, hogy útközben leeshet rólam a ruhaanyag.
- Hohohó. Ez meg mi volt édesem? - kérdezte a csók után.
- Nem tudom - ziláltam hirtelen. - Csak olyan jól nézel így ki - kezdtem el csókolgatni a mellkasát.
Felsóhajtott, majd kezei a fenekemre csúsztak.
 Most én sóhajtottam fel. Átkaroltam a nyakát és úgy csókoltam. Többet akarok. Itt és most...
Felemelt, majd óvatosan az ágyra fektetett és a nyakamat kezdte csókolgatni.
Oldalra hajtottam a fejem, hogy jobban odaférjen, és szaggatottabban kezdtem szedni a levegőt.
 Egyre lejjebb haladt, a melleimmel kezdett játszani. Felsóhajtottam és a hátát simogattam.
- Ha letekered könnyebb – céloztam suttogva a törülközőmre.
- Ha letekerem, elvesztem a fejem – sóhajtotta. - Nem akarok rád erőltetni semmit, Alice – nézett a szemembe.
- De én szeretném. Itt és most, a tied akarok lenni - simogattam meg az arcát. – Kérlek – haraptam az alsó ajkamba
- Biztos? – kérdezte mosolyogva miközben megszabadított a törölközőtől – Gyönyörű vagy – mondta, miután végignézett rajtam.
Ettől a két szótól éreztem, hogy vörös leszek, ezért a kezeimet az arcomba pakoltam és fürdőztem a boldogságban. Az egész testemben forrt a vérem.
- Köszönöm. És igen. Akarom – bólogattam egy kis fáziskéséssel.
Megcsókolt, majd a testemet lepte el csókokkal. A hátát kezdtem simogatni, de a kezem folyton megakadt a kendőben, amit önkényesen fogtam és leszedtem róla.
- Ohh - lepődtem meg, amikor megláttam termetes, merevedő férfiasságát. - Szabad? - tartottam felé a kezem. - Érinteni szeretném.
- Igen - válaszolta mosolyogva.
Lassan, de biztosan nyúltam érte. Ó, ez csodás. Kicsit markolászni kezdtem. Jézusom, ez a nagy valami lesz bennem?
- Na milyen? - vigyorgott pimaszul.
- Hmmm - néztem hol rá, hol a farkára. - Hát olyan... Nagy és kemény. Hosszú és vastag - pislogtam Jass-re, majd elengedtem és visszafeküdtem az ágyra.
Nevetni kezdett, majd megcsókolt. Ezután a nyelvével kezdett kényeztetni a legérzékenyebb pontomon.
Úristen, úristen, úristen... Már ettől menten meggyulladok. De csak a jó értelemben. Ez... Ez egyszerűen csodás. Nyögések hagyták el a számat és a hajába túrtam. Egyre vadabb lett, majd egyik ujjával behatolt.
- Oh - sóhajtottam fel, és egy kicsit megvonaglottam.
- Jól vagy? - nézett rám hirtelen.
- Persze, csak annyira új, hogy a testem nem tudja, milyen reakciót adjon - ziláltam. - De jó. Sőt, mi több, nagyon jó. Folytasd csak - mosolyogtam rá.
Az ajkaimra tapadt és megcsókolt.
- Késszé tettelek, ha valami nem jó azonnal szólj.
- Ühüm - bólogattam. Kénytelen voltam többet mondani. Végre megtörténik.
Bátorítóan rám mosolygott. Behatolt és óvatosan, lassú tempóban mozogni kezdett bennem.
Éreztem, hogy valami életre kell bennem. Istenem, ez az érzés nagyon csodás. Kicsit emeltem a csípőmön, hogy mélyebben legyen bennem, s kicsit összeszorítottam magam odalent. Jasper vállába markoltam és nyögni kezdtem.
Gyorsított a tempón és egyre mélyebben volt bennem. Lábaimat átfontam a dereka kőrül és fészkelődtem egy kicsit. Amikor megvoltam átadtam magamat az érzésnek, s egyre hangosabban nyögtem.
Ő is nyögni kezdett. Lehúztam egy csókra, majd hagytam, hogy elvigyen.
Miután elértük a csúcsot, a melleim közé fúrta a fejét úgy próbálta szabályozni a légzését.
- Ez... csodás... volt – sóhajtoztam és a haját simogattam.
- Ennek örülök. Nekem is az volt.
- Kicsit most imbolygok. De szerintem, ez normális – mosolyogtam rá.
- Igen az – csókolt meg.
- Igen? – mosolyogtam.
- Legalább is gondolom, hogy az.
Elmosolyodtam, majd forrón megcsókoltam.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is téged szívem.
- Mikor ismétlünk? – vigyorogtam és a hangom cérnavékony volt.
- Nézzenek oda. Milyen kis telhetetlen lett valaki – piszézett velem.
- Ühüm – mosolyogtam, majd egy csók után Jasper lefeküdt mellém. Az orrommal kezdtem cirógatni, majd rá hajtottam a fejem a mellkasára.
- Hogy érzed magad? – kérdezte, miközben átkarolt.
- Most már remekül. Elmúlt az imbolygás, és a fejem rajtad van... Ez volt életem legszebb estéje – csókoltam meg. – Nem is tudtam, hogy ez ennyire jó.
- Nagyon szeretlek Alice. Remélem, tudsz róla – mondta és a hátamat kezdte simogatni.
- Tudom, és éreztem. Annyira óvatos voltál. Csodás vagy – suttogtam és laposakat kezdtem pislogni. Ó, ne… Nem akarok aludni!
- Aludj drágám – csókolt meg - Jó éjszakát.
- Nem akarok, de ebben elfáradtam. Ugye nem lesz mindig ez? – cirógattam.
- Nem, nem lesz. Majd dolgozunk rajta – mondta nevetve.
- Akkor jó. Mert nem akarok mindig egy után elaludni – bújtam jobban hozzá.
- Nem fogsz, de most aludj.
Nem tudtam semmit mondani. Elégedetten hümmögtem egyet, majd elaludtam.

Másnap reggel boldogan ébredtem, ugyanis szerelmem mellkasán feküdtem.
- Jó reggelt - csókoltam meg forrón.
- Neked is drágám - csókolt vissza. - Jól aludtál?
- Igen, remekül - mosolyogtam rá kacéran és a mellkasát kezdtem csókolgatni.
- Mit csinálsz? - sóhajtott fel.
- Azt mondtad, hogy dolgozunk azon, hogy ne aludjak be az első után - simogattam tovább.
Elnevette magát, majd maga alátemetett és forrón csókolni kezdett. Forrón visszacsókoltam és hagytam magam kényeztetni.
- De most ne olyan sokáig - ziláltam.
- Ahogy óhajtod drágám – válaszolt, majd egy csók után behatolt és mozogni kezdett bennem.
Hangosan kezdtem nyögni.
- Imáhdom - sóhajtoztam.
Egyre csak fokozta a tempót, miközben egyre mélyebben volt bennem. Kezét a kezembe kulcsolta.
Átadtam magamnak az élvezetnek, és megszorítottam a kezét. Persze csak óvatosan.
Hamarosan elértem a csúcsot, majd Jasper is könnyített magán.
- Csodás volt és nem vagyok álmos - bújtam oda hozzá.
- Ennek örülök - kacagta.

Ezt a csodás napot együtt töltöttük, majd este pedig becsengettem Lizához.
- Szia - köszöntem, amikor ajtót nyitott.
- Szia, kis boszim - ölelt meg.
- Hogy vagy? - pusziltam meg, majd belehuppantam a kanapéba. - Zavarok?
- Nem persze, hogy nem zavarsz. Jól vagyok, köszönöm. Na és veled mi a helyzet?
- Lefeküdtem Jasper-rel - sóhajtottam boldogan.
- Na és milyen volt, mesélj! - vigyorgott rám Beth.
- Mesés, fantasztikus, csodás, érzéki, finom, figyelmes, kedves mégis ütemes.
- Finom? Húú te aztán igen csak bevállalós vagy. A lányok többsége nem nagyon szokta..
- Hm? - néztem rá értetlenül, nagy szemekkel.
- Hát, hogy a száddal kényezteted és..
- Mimimimi??? - ráztam meg a fejem. - Nem nem nem - tiltakoztam. - Úgy értettem, hogy Jass finoman mozgott.
- Jaaa, értem már - nevette el magát - Na és védekeztetek?
- Ööööö - pirultam el.
- Szóval? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem azon járt az eszünk, valahogy - hajtottam le a fejem.
- Ó értem.. Na de azért Jasper odafigyelt arra…?
- Mind a háromszor – bólogattam. Hupsz.
- Milyen kis vadmacska lettél. Nem hiába vagyunk rokonok.
- Héhé, én jó kislány vagyok... Házimacska inkább - öltöttem rá nyelvet.
- Aha persze - dobott nekem egy párnát.
- Hé, most miért? - néztem rá.
- Semmi-semmi.
- Ó Elizabeth, én annyira boldog vagyok - öleltem meg.

Másnap, amikor a suliban nem láttam Alison-t, idegesen mentem oda Dean-hez.
- Hol van Alison? - léptem oda hozzá az üres teremben.

- Hát itt nincs - mondta ironikusa.

- Menj a francba! - keltem ki magamból. - Veled volt utoljára. Hol van most?

- Honnan tudjam? – bunkózott tovább.

- Mint mondtam, veled volt utoljára. Mit tettél vele?

- Nem csináltam vele semmit. És nem vagyunk puszi pajtások, hogy elmondja, hogy merre van.

- Hazudsz, tudom, hogy hazudsz - emeltem meg a hangom.

- Figyelj, arról nem én tehetek, ha nem bír téged.

- Alison a barátnőm. Ha valakit nem bír, az te vagy - mondtam, majd leültem az asztalomhoz.
Hirtelen eszembe jutott az, hogy mennyivel jobb lenne, ha egy rohadt farkas lenne. Akkor csak annyi lenne a dolgom, hogy egy erős migrént küldök felé…
Elgondolkoztam, és rájöttem, hogy mi van, ha tényleg az…

Varázsolni kezdtem, ő pedig a fejéhez kapott és a fájdalomtól meggörnyedt. Keservesen felnyögött, majd összeesett.

A számhoz kaptam, majd szaporán kezdtem szedni a levegőt és kirohantam a teremből.

Ezt nem hiszem el... Teljesen idegroncs vagyok. Félve, sírva és idegesen rohantam végig a folyosón, amíg neki nem mentem valakinek.
- Hé Alice. Mi a baj? - hallottam meg Beth hangját.
- Igazad volt, a vérfarkasok közelebb vannak, mint hitted volna.
- Mi? Ezt, hogy érted?
- Dean. Bevetettem a migrént és... - haraptam az ajkamba. - Liza egyszerre félek és vagyok idegesen. Félek, mert ő látta utoljára Alison-t... Mi van ha...? Ha megölte?
- Nyugodj meg drágám - ölelt magához.
- Nem tudok, annyira féltem azt a lányt.
- Igen tudom, de minden rendben lesz.
- Nem semmi nem lesz rendben. Liza én egy tini vagyok... Nem akarok egy rohadt fekte banyával foglalkozni és a rohadt kutyákkal sem...
- Gyere, ezt ne itt beszéljük meg – mondta, majd behúzott egy üres terembe. - Tudom,hogy szörnyű ez az egész, de ez az életed. Ha nem akarod, mondj le az erődről.
- Az lenne a legjobb. Nem akarom ezt az egészet. Csak boldogan akarok élni Jasper-rel és koncentrálni az énekesi karrieremre. Alison is megmondta, hogy nem csak magamnak kéne énekelnem... De tudod milyen rossz ez? Mit mondjak neki? Bocs a boszorkányság miatt minden háttérbe szorul... Nincs normális életem sem.
- Jaj kis drágám, tudom milyen ez. Én is ilyen voltam.
- Feladtál mindent a boszorkányságért, ugye? De én nem fogok... Én nem akarok.
- Jól van, nyugodj meg - fogta meg a kezem. - Ha tényleg ezt akarod, akkor megkapod – mosolygott rám.
- Tényleg? - vigyorogtam rá.
- Igen tényleg. De most már nyugodj meg. Hol van az a nevető lány, akit úgy szeretek?
- Eltűnt, amikor megtudta, hogy az élete romokban hever... Segíts! Hagyj, öljem meg Rebeccát. Utána lemondok az erőmről.
- Ez nem olyan egyszerű...
- Akkor lemondok most... Vagy a lemondás nem egyszerű?
- Ne hozz elhamarkodott döntéseket!
- De... - gyűltek könnyek a szemembe, majd odabújtam hozzá és zokogni kezdtem.
Akármit is mond Beth, tudom, hogy könnyű lemondanom, fél perc és el is vehetné az erőmet, mert önként adnám neki... De nem tehetem ezt meg. Egy banya, rettegésben tartja a várost... Meg kell keresnem és védenem a barátnőmet... És a várost a farkasoktól. De ez annyira nehéz. És nem is a suli a fő oka. Hanem az, hogy nekem van egy barátom, akivel alig töltök egy kevéske időt.