11. Fejezet ~ Egyre közelebb

Alice szemszöge:

Vasárnap lévén Lizával teázgattam.

- Úgy szeretek veled lenni – mosolyogtam rá. – Néha úgy érzem, hogy te jobban megértesz, mint a szüleim. És nem csak a boszorkányságról beszélek, hanem úgy mindenről – bújtam oda hozzá.

- Én is szeretek veled lenni drágám - simogatta a hátam.

- Egyszerűen még mindig nehezemre esik felfogni, hogy vannak vérfarkasok.

- Hát, ha már boszorkányok is vannak, és te is az vagy. Miért is olyan hihetetlen, hogy léteznek más természetfölötti lények? - kérdezte mosolyogva. - Persze én se hittem volna, hogy ebben a városban is vannak.

- Segíts - néztem rá. - Taníts meg arra, hogy hogyan lehet a vérfarkasoknak migrént okozni... Tudod, a vámpíroknak is lehet... Akkor biztos lehet nekik is.

- Igen lehet nekik is. Szívesen megtanítalak rá, de nehéz dolgod lesz.

- Nem hiszem - ráztam meg a fejem. – Rebeccával van nehéz dolgom. Ez a migrén dolog kispályás lehet hozzá. Amúgy meg rengeteg erőre tettem szert manapság. Egyre nő az erőm. Sokat meditálok az erdőben, ahogy tanítottad.

- Ó az remek. Akkor lássunk is hozzá, ha szeretnéd.

Bólogatni kezdtem, és vártam, hogy az unokatesóm bevezessen a migrén rejtelmeibe.

- Csukd be a szemed, az elmédet meg nyisd ki Alice.

Behunytam a szemem és kinyitottam az elmémet. Megrohamoztak az emlékek. Jók és szépek. Rosszak és borzasztóak. Meg akartam hátrálni, de nem tettem. Ha nem tanulom ezt meg, akkor rosszabb dolgok is jöhetnek.

- Oké most képzelj magad elé egy vérfarkast - utasított Liza.

Nem volt nehéz, ugyanis csak annak a kutyának a képe lebeg előttem, amikor vicsorít rám. De még mindig nem értem miért… Nem ártottam neki semmit. És ha nem Becca az, akkor még emberi alakban sem bánthattam… Talán a pom-pom csapatból valaki? Nem.. Ez egy fiú, abban biztos vagyok. Bólintással jeleztem Beth-nek, hogy készen vagyok.

- Rendben van. Akkor most próbálj behatolni az elméjébe. Ha ez megvan, onnantól már nyert ügyed van, a migrén okozásához.

Igaza volt Beth-nek ez nem is olyan könnyű... De sikerült. Láttam, ahogy a farkas nyüszítve összeomlik. Hirtelen pedig felébredtem a transzból.
- Sikerült - kaptam a fejemhez.
- Ügyes vagy - mosolygott rám – Tessék, itt egy bögre forró tea.
- Ó, köszönöm - mosolyogtam rá. - De mi arra a garancia, hogy ez élőben is menni fog?
- Nincs rá garancia. De én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Te vagy a legerősebb kis boszorkány, akit ismerek.
- Köszi - sóhajtottam, majd megöleltem. - Annyira, annyira köszönöm.
- Nincs mit Alice drágám. Na és most mesélj nekem valamit.
- Hm? - pislogtam rá. - Mit?
- Hát akármit.. Bármit. Mondjuk Jasper-ről.
Elpirultam, ez biztos.
- Hát mit mondjak? Imádom - sóhajtottam boldogan.
- Igen az látom - mondta nevetve. – Remélem, Ő is téged - húzta fel a szemöldökét.
- Még szép, hogy igen - húztam ki magam.
- Na és az megtörtént már? - kíváncsiskodott tovább Elizabeth.
Értetlenül néztem rá, majd amikor leesett, hogy miről beszél heves tiltakozásba kezdtem.
- Nem, nem, még nem - ráztam meg a fejem.
- Jól van na. Nem akartalak zavarba hozni.
- Nem, semmi gond. Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a kérdés, csak... Nyú - húztam a fejembe az egyik párnát.
- Ne legyél már ennyire szégyenlős - nevetett Beth.
- Persze csak... Ez annyira... Nem tudom, milyen szót használjak erre. Annyira szeretném, de mégis félek...
- Ez érthető. Mindenki fél az első alkalomtól.
Erről beszéltem. Vele mindent meg tudok beszélni, és szinte bármikor.
- De közben meg nagyon szeretném... - pirultam el újra.
- Igen tudom, milyen ez. Velem is így volt ez. De ha majd úgy döntesz, hogy készen állsz rá, és megteszed akkor egy fantasztikus élményben lesz részed... Persze csak akkor, ha Jasper tudja mi a dolga.
Összehúztam a szemeimet, majd egy kisebbet bokszoltam a vállába.
- Héé. Ezt most miért kaptam?
- Már miért ne tudná? - húztam fel a szemöldököm
- Nem tudom... De oké nem piszkállak tovább evvel a témával.

- Köszi – mosolyogtam. – És Cole-lal mi a helyzet? Jól megvagytok?

- Igen, minden a legnagyobb rendben köztünk. Annyira imádom - sóhajtotta boldogan.

- Hát nem is rossz az biztos – kacagtam.

- Ugye? Ő a legédesebb pasi a világon.

- Az ő korosztályában biztos – dőltem ki a kanapéra és magamhoz öleltem az egyik kis párnát.

- Te aztán fülig szerelmes vagy Alice. Remélem nem bánt meg Jasper, mert akkor megismeri a haragomat az biztos!

- Nagyon remélem, hogy nem fog. Valahogy nem élném túl...

- Ne mondj ilyeneket! Nehéz lenne, de túlélnéd... Na de ne beszéljünk erről, mert a pasi totál beléd van zúgva.

- Ajánlom is neki – kacagtam. – Ha már csak fele annyira, mint én belé, akkor nyert ügyünk van.

- Olyan jó téged, ilyen boldognak látni - fogta meg a kezem. - Tudom, hogy néha tehernek érzed ezt az egész boszorkányosdit.
- Néha nagyon is! Főleg akkor, amikor tehetetlennek érzem magam…
- Amikor így érzed, csak gondolj arra, hogy mennyire erős vagy.

Ha ez ilyen könnyű lenne… Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy feladom…

Pénteken, nap végén odaléptem Alison-hoz.
- Na mehetünk? - kérdeztem tőle.

- Persze.

- És akkor izé... Végül is mit kell csinálnunk? Tudod, kicsit bealudtam az órán.... - vigyorogtam rá.

- Egy kísérletet kell bemutatnunk - válaszolta Ali vidáman.

- Na ez érdekes lesz. Menjünk – sóhajtottam.

- Nyugi nekem van egy tervem.

- Van? Na akkor szuper – vigyorogtam elégedetten.

- Aha. Átjössz hozzánk tanulni? Megmutatom a terveket.

- Aha megyek - bólogattam. - Csak ebédelnék gyorsan. Megvársz?

- Aha - mondta és az ebédlő felé indultunk.

Hamarosan már az ebédlőben voltunk. Csatlakozott hozzánk Jasper is, de végül is nem sokáig maradt velünk, mert siettünk. Nem akartam Alison-t megvárakoztatni.
- Szeretlek Jass - suttogtam az ajkaira.
- Én is Alice - csókolt meg forrón. - Este hívlak - koccintotta a homlokát az enyémnek.
- Várni fogom - mosolyogtam rá, majd egy halvány száj puszi után, már úton is voltam barátnőmmel az otthona felé.

- Nagyon cukik vagytok együtt - mondta Ali a parkolóba vezető úton.

- Tényleg így gondolod? - kérdeztem és éreztem, hogy elpirulok.

- Igen. Látszik, hogy tiszta szívből szeretitek egymást.

- Köszi – temettem az arcom a kezeimbe. – Nagyon szeretem őt, az biztos.

Alison a kémia előadásunk részleteit mesélte mikor csengettek

- Vársz valakit? - kaptam a fejem a barátnőmre.

- Nem. Pillanat és visszajövök. Megnézem ki az - mondta és elment.

Egy férfi hangját hallottam felszűrődni. Alison biztosan ismerhette, mert közvetlenül beszélgetett vele, és be is hívta a házba.
- Alice, kérlek, gyere le! - kiáltott fel a földszintről.

- Jövööööök - kiáltottam és lementem.

- Szeretném bemutatni neked a nagybátyámat.

- Örvendek - mosolyogtam rá. - Alice Cullen vagyok - tartottam ki a kezem.

- Derek Hale - mondta a férfi és kezet rázott velem.
- Látod, jól vagyok. Mond meg anyának, hogy nem kell rám vigyázni - mondta Ali mérgesen.
- Jól van - mondta a férfi és az ajtó felé indult. - Ja és Alison, ha valamit megakarsz tudni apád haláláról, akkor keresd meg Joe-t.

- Apa meghalt és már nem támad föl - mondta Ali és becsapta az ajtót a férfi mögött.

- Ööö, ez érdekes - nyilvánultam meg. - Ki az a Joe?

- Az - mondta Ali és az ablakhoz ment. - Jól van elment. Gyere!

- Hova? - értetlenkedtem.

- Apa szeretett vadászni. Régebben Joe és apa egy vadász klubba jártak - mondta Alison. - Csak az a fura, hogy mikor apa meghalt a vadászaton Joe nem volt velük.

- Milyen vadász klub?

- Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha nem volt ott Joe, akkor honnan is tudhat ő bármit is, de most kiderítjük.

- Hogyan?

- Csak gyere - mondta Ali és elindult a garázs felé.

Sóhajtottam egyet. Egy belső hang azt mondta, hogy ebből baj lesz, de elhessegettem azt és követtem a barátnőmet.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor már a kocsiban ültünk.

- Majd meglátod - mondta és kihajtott a garázsból.

- Alison, nem mintha nem bíznék benned... De rosszat sejtek.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - mondta és biztatásképpen egy mosolyt intézet felém.
Kis idő múlva megálltunk a város szélén lévő benzinkútnál.
- Tankolunk, aztán mehetünk is - mondta és kiszállt a kocsiból.

- És ismétlem hova megyünk? - kérdeztem, amikor már úton voltunk.

- Betörünk szomszéd város rendőrségére.

- Mi van? Jó oké, én itt kiszállok - kapcsoltam ki az övem.

- Ne csináld már. Joe rendőr pontosabban nyomozó. Ha valaki tud valamit apa haláláról akkor az ő - mondta Alison kétségbeesetten. Félre rántottam a kormányt.
- Jó oké, de nyugodj meg és az utat nézd... - mondtam riadtan. - Viszont én nem fogok betörni.

- Nem is fogunk betörni mert tudom, hogy hol tartja Joe az irodája pótkulcsait csak be megyünk és kijövünk.

- Ne beszélj már többes számban. Nekem ez nem fekszik. Nem leszek bűnöző, és neked sem kéne.

- Jól van. Meg is érkeztünk - állította le Alison a motort. - Tudod, néha a szabályok megszegésével juthatunk előrébb.

- Nem ismerlek. Alison pont te mondtad, hogy apukád meghalt és nem fog feltámadni. Biztos nem akarná, hogy ezt tedd.

- Lehet, hogy nem akarná, de ... - nem tudta befejezni a mondatot, mert valaki bekopogtatott az ablakon. Az ijedtségtől Alison összerezzent.

Hunyorítani kezdtem, majd megláttam, hogy ki az.
- Dean te mit keresel itt? – akadtam ki egyből. Ez a srác vonzza a veszélyt…

- Csak erre jártam - nyitotta ki az Alison felőli ajtót.

- Mi pedig menni készültünk, ugye Alison? – húztam fel a szemöldökömet.

- Hova is akarunk menni? - kérdezte Dean.
- Mi sehova. Csak én - mondta dühösen Alison.

- Te se Ali - fogtam meg a karját.

- Veled vagy nélküled, de én bemegyek oda.
- Jó, de hova is? - kérdezősködött Dean.
- Oda - mutatott Ali a rendőrség épületére.
- Hát kicsit késő van ahhoz, hogy panaszt tegyél.
- Nem akarok feljelenteni senkit.
- Igaz nem azt tervezed, hogy betörsz oda? – lett okos a srác.
- Ó, de igen - mondta és már indult is az épület felé.

- Hallod, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de... - grimaszoltam egyet. - Segítenél Alison-t lebeszélni erről a baromságról? - néztem kiakadva Dean-re, mikor már kiszálltam.

- Nem - mondta ridegen.

- Miért? Te jó ötletnek találod ezt? - kérdeztem idegesen.

- Nem, de úgy sem tudnám lebeszélni róla. Inkább vele megyek.

- Aaaa még mit nem - álltam meg előtte. Ó csak egy fejjel magasabb nálam... - Nem maradsz vele kettesben az fix.

- Inkább bemész te vele?
- Egyikőtök sem jön - mondta Ali ellentmondás nem tűrően.

- Alison Argent, ugye tudod, hogy marha nagy szerencséd van, hogy ez a barom itt van, különben most olyat tennék..

Tényleg. Ha Dean nem lenne itt, most haza teleportálnám Alit az fix!

- Ha nem lenne itt, akkor se tudnál megállítani, visszajönnek később - mondta és átszaladt az utca túl oldalán lévő rendőrség épületéhez.
- Te maradj itt, és ha jön valaki jelezz - mondta Dean és Ali után rohant.

A francba, a francba, a francba! Ezt nem hiszem el...
Utánuk akartam menni, de nem tettem. Hamarosan láttam őket bemenni az épületbe...