17. Fejezet ~ A bál és az előkészületek

Sziasztok!

Ide kattintva csatlakozhattok a csoportunkhoz, ha még nem tettétek meg! ;)

 Alice szemszöge:

A bál előtt már három órával ott voltam. Én, Rosalie és a többi lány, aki jelentkezett a díszítésre. Összehívtam a kupaktanácsot, és megmutattam nekik a tervemet. Megmondtam nekik, hogy nem kell, hogy pontosan ugyanilyen legyen, de azért hasonlítson erre.

Hogy kis is az a Rosalie? Ő a testvérem barátnője, aki egyben az évfolyamtársam is. Van olyan óra, ahol mellette ülök, és nagyon jóban lettünk az évek során.

- És jól megvagytok David-del? – néztem rá.

- Igen. Minden a legnagyobb rendben – mosolygott boldogan.

- Azon gondolkozom, hogy megérdemel-e téged – nevettem és felraktam egyik lampiont.

- Miért is ne érdemelne meg? - nevetett Ő is.

- Mert egy tuskó?! – vontam meg a vállam.

- Nem is az - kelt a tesóm védelmére. - Ő egy édes kis mackó.

- Az. Egy nagy medve – kacagtam.

- Na és te meg Jasper? - nézett rám kíváncsian. - Minden rendben?

- Annál is nagyobb rendben – mosolyogtam vidáman.

- Ennek nagyon örülök. Szépek vagytok együtt Alice.

- Köszi – másztam le a létráról. – Ti is szép pár vagytok együtt. És mondd… Megvolt már köztetek?

- Nem, még nem - hajtotta le a fejét.

- Tényleg rendes a bátyám – mosolyogtam Rose-ra. – Lehet, hogy csak vár a megfelelő alkalomra.

- Igen, nagyon rendes. De én már szeretném megtenni.

- Hidd el, hogy ő is. Csak nem akarja elsietni a dolgokat. Majd egyik este kerítsd be – kacsintottam rá. – Adj jelet, hogy akarod.

- Rendben - ölelt meg - Köszönöm Alice.

- Nagyon szívesen – öleltem meg, majd végeztünk a díszítéssel.

Mindenki elment, én pedig fotózni kezdtem a mesterművünket. Mikor ezzel végeztem, még volt egy órám a bálig. Elindultam, hogy készülődjek én is, de Rebecca megállított.

- Igen? – húztam fel a szemöldököm.

- Ó de szép lett itt minden - játszotta meg magát - Milyen kár lenne, ha valaki bejönne és tönkretenné a mesterművedet.

- Nem az enyém – válaszoltam gyorsan.

- Pedig az a hír járja, hogy te vagy a főszervező és legfőképp ez a te munkád.

- Igen, de a csajokkal együtt raktam fel. Nélkülük nem lenne ilyen.

- Szegényeknek kárba fog veszni az egész délutános munkájuk - sóhajtott egyet, majd egyetlen mozdulattal tönkre tett mindent.

Körülnéztem. A lampionok darabokban, a szalagok gyűröttek és szintén darabokban állnak. A padlóra, a falra és a többi díszre pedig festékek borultak.

- Te nem vagy eszednél! – ordítoztam vele. – Itt egy óra múlva egy bál lesz.

- Akkor iparkodnod kell, hogy minden újra kész legyen - vigyorgott.

- Oké, engem tönkre akarsz tenni, fogtam. De az ártatlanoktól miért vonod meg a szórakozás lehetőségét?

- Mert olyan jó lesz nézni, hogy mindenki téged fog okolni a történtekért.

- Senki nem fog engem okolni – mosolyogtam rá.

- Majd meglátjuk - lépett hozzám közelebb.

- Töröld le a mosolyt az arcodról ribanc.

- Álmodban Alice. Jegyezd meg jól. Mindig én nyerek - mondta majd eltűnt.

Körülnéztem. Lehetetlenség lenne egyedül megcsinálnom… Hacsak nem varázsolok. Ismét körülnéztem. Nem volt sehol senki, így elmormoltam egy varázsigét, aminek köszönhetően a lampion darabok ismét eggyé forrtak, a szalagok kisimultak és jobbak voltak, mint újkorukban, így lebegtek vissza a helyükre. Kitartottam a kezem és miután a belső békémre találtam, a levegőbe reppenve körbeforogtam vagy kétszer és a falak meg a padlók is úgy ragyogtak, mint eddig talán még soha. Az üresen maradt helyekre pedig még szebb díszeket varázsoltam. A bejárathoz tettem ilyen kapu szerűséget, ahol lehet majd fotózkodni a pároknak, de aki a pavilonon akar, az ott is megteheti, ugyanis egy olyat is varázsoltam a terem másik végébe. Most ugyanúgy néz ki, ahogy a lányokkal megcsináltuk, csak a plusz dolgokkal sokkal szebb lett, mint álmomban. Miután csettintettem egyet a levegő máris olyan volt, mintha ki lenne szellőztetve. A karton dobozokba belevarázsoltam a szemetet és elégedetten sóhajtottam egyet.

- Ez meg mi volt? - hallottam meg Rosalie döbbent hangját.

- Rose? – fordultam meg hirtelen.

- Mi volt ez Alice? - nézett rám kíváncsian és egy kicsit félve.

- Varázslat. Hé, kérlek, ne félj.

- Va..Varázslat? - húzta fel a szemöldökét.

- Bűvész trükk? – néztem rá.

- Mi vagy te? - lépett hátrébb.

- Ne félj, kérlek. Ezt nem adhatod tovább senkinek!

- Nem fogom - ült le - De mégis mi történt? Varázsló vagy vagy nem is vagy ember?

- Héhéhé. Ember vagyok, csak boszorkány is – mosolyogtam.

- Na és Dave?

- Ő ember. Neki nincs ereje.

- Értem - bólintott, és már nem volt olyan sápadt - Szóval boszorkány vagy - suttogta - De ez, hogy lehetséges?

- A nagyim is varázsló és mivel két generációnkét terjed és mamáról lány unokára így én is boszi lettem. Ha lenne egy húgom vagy egy nővérem ő is az lenne. De a fiúk nem…

- Igen, értem.. Na és ugye jó vagy?

- Jól, persze. De miért?

- Csak kérdeztem - eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Biztos nehéz ezt most feldolgoznod, de nyugodj meg, jó? Senkinek ne mondd el és ne félj tőlem.

- Nem félek, és nem szólok senkinek - ölelt meg.

- Köszi – öleltem vissza óvatosan.

- Most viszont megyek, készülődni. Jössz?

- Máris – bólintottam.
Csináltam még pár fotót és elhagytuk az iskolát.

Megijedtem, hogy Rose, hogy fogja viselni, de eléggé nyugodt volt ahhoz képest, mint amire számítottam.

Hamarosan pedig elérkezett az est, és már vártam Jass-re.

- Szia hercegnőm - köszönt mikor megérkezett. Kezében egy nagy doboz volt.

- Hú, ez mi? – lettem egyből kíváncsi, miután forrón megcsókoltam.

- Ajándék a bálkirálynőnek.

- Nem vagyok az – pirultam el és izgatottan bontottam ki.

Egy gyönyörű szép kék báli ruha volt benne:

 
- Ez… ez gyönyörű. Ez az a ruha, amiért annyira odavoltam – könnyeztem meg örömömben.

- Igen tudom – húzott magához.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ismételgettem és forrón megcsókoltam.

- Nincs mit szerelmem.

- Este kapsz valamit cserébe a ruháért – suttogtam a fülébe, majd gyorsan magamra kaptam. – Jass, felhúzod a cipzárt?

Miközben felhúzta apró csókokat lehelt a nyakamra.
- Gyönyörű vagy édesem.

- Ühüm - sóhajtoztam. Egyszerűen más nem jött ki a torkomon. Úgy imádom a kis csókjait.

- Lassan indulnunk kell, ha nem szeretnél elkésni - ölelt meg hátulról.

- Valahogy nem érdekel - döntöttem oldalra a fejem. - Csak azért megyek el, hogy szemmel tartsam Rebeccát, Dean-t, Alison-t és Rose-t.

- Gyere, menjünk kicsim.

- Szeretsz kínozni, ugye? – sóhajtottam.

- Nem - csókolt meg. - De nem maradhatsz le a bálról. Ezt pedig folytatjuk utána, ígérem.

- Oké, ez jól hangzik – ugrottam a nyakába.

Mikor megérkeztünk csináltak rólunk egy fotósorozatot Jasper-rel, majd elmentünk táncolni.

- Nézd meg Beccát. Eszi az undor, hogy remek a bulim és nem tudta tönkre tenni.

- Kicsim. Tudom, hogy nehéz, de legalább ma este ne foglalkozz vele – fogta közre arcom szerelmem.

- Igazad van, ne haragudj, de nem tudtam szó nélkül hagyni. Mindegy.  A lényeg, hogy most itt vagyok veled – öleltem át a nyakát és lassúzni kezdtünk.

- Igen - simogatta a hátam - Mindenki jól érzi magát.

Körül néztem. Az emberek nevetgéltek, táncoltak, játszottak, ittak, ettek és dicsérték a díszítést, a kaput, a zenét és minden mást.

- Úgy látszik, megint igazad van – csókoltam meg forrón.

- Most már te is elengedhetnéd magad egy kicsit. Semmi nem fog történni, érezd jól magad.

- Rendben, ha ezt akarod – bújtam hozzá, és ismét táncolni kezdtünk.

Már két órája ment a buli, amikor is hirtelen elhallgatott a zene. Oldalra néztem és tönkre ment a hangfal. Megláttam a vigyorgó, csettintő Rebeccát.
- Ezt nem hiszem el – könnyeztem meg hirtelen. – Ürítsd ki az egész épületet, mielőtt nagyobb baj történik. Rebecca, most nagyon meg fogja kapni – néztem Jass-re.

- Kicsim, nem foglak egyedül hagyni vele - rázta meg a fejét.

- Jass. Itt ártatlan emberek élete forog kockán. Ha bármi történik velem, meg van hozzá az erőd, hogy visszatekerd az időt. De nem lesz bajom, ígérem.

- Kiürítem a termet, de utána visszajövök - csókolt meg.

- Siess – mondtam, és egy óriási robbanást hallottam, ugyanis felrobbantotta a hangfalat az a szuka. – Ennek már a fele se tréfa.

Miután üres lett a terem egy óriás tűzgömbbel támadtam Rebeccára.

Vigyorogva védte ki a támadásom.
- Amatőr.
- Mit művelsz? Hogy lehetsz ekkora rohadék?

- Megmondtam, hogy te nem győzhetsz.

- Ez csak egy buli. Ahol több ezer diák szórakozott. Szereznél inkább magadnak barátnőket!

- Mondjuk Rosalie-t?

- Hagyd őt békén! – tartottam ki a kezem, amiből tűz lövelt.

- Vagy? - védte ki a támadásom.

- Vagy megöllek!

Nevetni kezdett.
- Te megölsz engem? Ez jó vicc Alice.

- Ha kell, rohadt fekete banya leszek, mint te, de megöllek, az szent!
- Sok sikert hozzá.
- Menni fog, ne aggódj, És most válaszolj arra, hogy... Milyen lett a buli? - pislogtam rá nagy szemekkel.
- Elég unalmas, csak szívességet tettem nekik, hogy befuccsolt a zene. Így legalább hazamehettek ebből a rémálomból.
- És a díszek? Észrevetted, hogy egyben vannak?
- Igen észre.. Elég gyenge varázslat.
- De hatásos. El sem fáradtam és minden csodás lett - mosolyogta, majd meguntam az álszenttrécselést és a falhoz vágtam.
Azonnal talpra ugrott, és támadni készült.
Ismét rátámadtam egy tűzsugárral, amit nem tudott kivédeni.
- Takarodj innen, értve vagyok?
- Nem megyek innen sehova - mondta, majd ismét rámtámadt, de ekkor hatalmas erővel a falnak vágódott. Jasper kivédte a támadását.
Elmosolyodtam, majd miután Becca eltűnt Jass nyakába ugrottam.
- Köszönöm, szerelmem - csókoltam meg.
- Ez csak természetes, kicsim. Gyere, menjünk mi is haza - ölelt magához szorosan.
- Még nem lehet – bújtam hozzá szorosan. – Alison Dean-nel van – sóhajtottam. – Akármennyire is tartoznak egy fajba, nem bízok benne. Sietek vissza, várj meg a kocsiban – csókoltam meg.