15. Fejezet ~ Amit nem tudunk, az nem fáj...

Alice szemszöge:

Hétfőn reggel az üres teremben Jasper ölében ültem és vadul csókolóztunk. Keze a pólóm alá siklott és úgy simogatta a hátam. Közben pedig letért a nyakamra. Sóhajtozni kezdtem és oldalra döntöttem a nyakam, hogy jobban odaférjen.

- Szeretlek Alice – zilálta.

- Én is szeretlek Jass – sóhajtoztam.

- Talán jobb lenne, ha ezt most abbahagynánk - mosolygott rám, miközben homlokát az enyémnek döntötte.

- Nincs itt senki - karoltam át a nyakát és úgy csókoltam tovább.

Kezei lecsúsztak a fenekemre. Vadul és birtoklóan csókolt. Felsóhajtottam az élvezettől, ám ekkor viszont hirtelen kinyílt az ajtó és eltoltam volna magamtól Jasper-t, de nem tudtam.
- Jass – suttogtam.

- Mond kicsim.
- Vendégünk van – suttogtam tovább.

- Ó szia Alison – mosolygott a barátnőmre. – Majd beszélünk szerelmem – csókolt meg, elköszönt és kiment a teremből.
- Szia Alison – vigyorogtam, majd átültem az én székembe.

- Szia - ült le mellém a lány. - Hogy vagy?
- Hú egész jó. Mi több remekül. És te?

- Én is jól vagyok. Hogy telt a hétvégéd? – kérdezte mosolyogva.

- Fenomenálisan. Lefeküdtem Jasper-rel – hupsz.
Gyorsan a szám elé tettem a kezeimet és éreztem, hogy elvörösödök.

A hír hallatán, Alison szemei elkerekedtek.

- Ne haragudj, csak kicsúszott. Válthatunk is témát… A tied hogy telt?

- Semmi baj. Úgy látom nagy lépésre határoztátok el magatokat. Hát fárasztóan telt - mondta szűkszavúan.

- Azt sem értem miért most... De olyan boldog voltam akkor és vagyok most is.

- Ne, ne a részleteket nem akarom hallani - viccelődött.

- Biztos? - kacagtam, majd boldogan sóhajtottam. - És a tiéd miért volt fárasztó?

- Sokszor változtam át, de már nem olyan szörnyű.

- Értem - sóhajtottam. - Alison... Lesz egy bál. Segítesz díszletet tervezni.

- Bocsi, de nem vagyok az a bálszervező típus.

- Nem kell sokat, csak egy keveset... Csinálok pár tervet és segítesz kiválasztani melyik a legjobb meg ilyenek...

- Majd máskor - utasított vissza.

- Oké Alison, halljam. Mit művelt Dean? Vagy én tettem valami rosszat? – néztem rá komolyan.

- Nem csinált senki semmit csak nincs ilyenekre időm.

- Oké - sóhajtottam. - Ha nem hát nem...

Nem értem, mi van vele. Valami nagyon nincs rendben. Valami történt vele, amit titkol. Előbb vagy utóbb úgy is ki fogom deríteni.

Este összehívtam nálam a nagy kupaktanácsot. Jasper, Liza és nagyi. Jass már korán nálam volt és vártuk a többieket. Meg kell osztanom velük a nagy hírta. Lehet, hogy hibát követek el. Lehet, hogy magamban kéne tartanom, de nem megy. Ez nekem túl nagy titok és túl nagy felelősség.

- Mikorra jönnek a többiek? - masszírozta Jasper a vállam.

- Hát ugye meg kellett várnunk, hogy Liza végezzen minden izével… Elvileg négyre – néztem a félnégyet mutató órára.

- Értem. Minden rendben kicsim?

- Nem semmi sincs rendben – sóhajtottam. – De a masszírozás jól esik.

- Azt gondolom. Érzem, mennyire feszült vagy.

- Olyan jó, hogy vagy nekem.

- Ezzel én is így vagyok drágám - válaszolt, majd megcsókolta a nyakam.

- Ha te nem lennél, már kifutottam volna a világból.

- Ne mondj ilyeneket Alice drágám.

- De tényleg. Nélküled nem élném túl ezt a sok vackot. Értelme nem lenne – sóhajtottam és a hátamat a mellkasának döntöttem. – Jut eszembe, felvehetnél valami pólót – fordultam vele szembe.

- Nem vagyok így jó? - villantotta rám szexi mosolyát.

- De – kacagtam és letámadtam egy forró csókkal. – Jó vagy, de nem mamának. Szedd rendbe magad – kacsintottam rá és kimásztam az öléből.

- Igen is, értettem - mondta komolyan, majd egy csók után felöltözött. - Így megfelelek a hölgynek?

- Hmm – csücsörítettem. – Tökéletes – nézetem rá nagy szerelmes szemekkel.

Hamarosan pedig Liza és nagyi is megérkezett. Miután helyet foglaltak leültem Jasper ölébe.

- Hallgatunk kis drágám - fogta meg nagyi a kezem.

- Alison-ról van szó. Szóval ő... Ő farkas - sóhajtottam.

- Mi? - kérdezték egyszerre döbbent arccal.

- Igen, szóval ő... Vérfarkas lett... De nem lett megharapva. Ez hogy lehet?

- Nem lehet, hogy eddig is az volt? Csak valahogy nem vettük észre? - kérdezte Beth.

- Nem lehetett az, mert akkor mondta volna… Most változhatott át – tiltakoztam.

- Biztos nem harapták meg? - szólalt meg nagyi.

- Tuti. Nem volt rajta harapásnyom…

- Akkor már csak az marad, hogy eddig is az volt csak eltitkolta előled.

- De nem titkolta… Bár kitudja – sóhajtottam. – Mindegy most nem ez a lényeg. Csak gondoltam, tudnotok kell.

Együtt érzően néztek rám, majd a nagyi megfogta a kezem.
- Hogy vagy angyalkám?

- Ezt leszámítva? Jól vagyok – mosolyogtam rá és hozzá bújtam.

- Ennek örülök - simogatta a hátam.

- És te nagyi hogy vagy? Nagypapi?

- Minden rendben velünk Alice drágám - mosolygott és gyengéden megsimogatta a kezem - Valamelyik nap gyertek át a kis barátoddal.

- Semmi pénzért nem hagynánk ki – mosolyogtam rá és megpusziltam. – Még nem tudom, hogy melyik nap, de ott leszünk az fix.

- Rendben van angyalom.

Sokáig ölelgettem nagyit, majd miután Lizával elmenetek Jasper-re néztem.

- Haragszol? – pislogtam rá.

- Már miért haragudnék? - húzott magához.

- Hogy titkolóztam előtted.

- Semmi baj drágám, nem haragszom - puszilta meg a homlokom.

- Csak tudnám, mivel érdemeltelek meg – nevettem és forrón megcsókoltam.

- Hát, ha én azt elmondanám... - mondta mosolyogva.

- Halljam - kúsztak a kezeim a pólója alá.

- Titok – vigyorgott

- Naaa mondd el – tettem szabaddá a mellkasát.

- Azzal érdemelted meg, hogy szerelmes vagyok beléd - suttogta a fülembe.

Elmosolyodtam és éreztem, hogy tűz vörös leszek. Egy forró szeretkezésbe torkollott az éjszaka.

Másnap estére pedig elmentünk mamámhoz vacsorára.

- Sziasztok - ölelt meg nagyi.

- Szia nagyi – pusziltam meg.

- Jó estét Rosalie – nyújtotta ki Jasper is a kezét.

- Jó estét Jasper - felelte nagyi, majd szerelmemet is megölelte.

Elmosolyodtam a jelenten, majd kimentem a konyhába nagypapihoz, akit egyből letámadtam egy nagy öleléssel.

- Papaaa – szorongattam meg, bár kétszer akkora, mint én így ez lehetetlennek minősült.

- Szia kicsi Alice-em - ölelt szorosan magához.

Lábujjhegyre álltam, hogy adhassak neki egy puszit.

Miután ez megtörtént, mama hamarosan tálalta is a fincsi vacsit. Izgultam, hogy milyen kérdésekkel fognak elődrukkolni.

- Ízlik minden? - nézett nagyi szerelmemre.

- Persze. Még mindig remekül főz – mosolygott Jass.

- Édes vagy. Örülök, hogy végre egy pár vagytok.

- Igen? – néztem rá és életem szerelméhez bújtam.

- Igen. Gyönyörű pár vagytok.

- Köszi – temettem kezeimbe az arcomat. – Csak kíváncsiságból. Te tudtad ezt? Láttad ezt?

- Igen tudtam - bólintott.

- De nem mondtad volna el – húztam össze a szemem. – És mit tudsz még? – kerekedtek el hirtelen a szemeim. Vajon tudja, hogy már nem vagyok szűz?

- Többet, mint hinnéd - nevetett.

Oké, a szemeim még nagyobbak lettek, ha ez lehetséges és odabújtam Jass-hez, mielőtt meglátják a vörös arcom. Ez eléggé ciki.

- Baj van szívecském?

- M-m - ráztam meg a fejem és egy gyors varázslattal eltűntettem a pírt az arcomról.

- Jöhet a desszert?
- A nagyid tiramisut csinált - szólalt meg papi.

- A kedvencem – ugrottam ki a bőrömből. – Igen, kérek – bólogattam, majd nagyi után mentem. – Mit láttál még? – estem neki.

- Tessék?

- Mit tudsz még rólunk? – pislogtam rá.

- Nem mondhatok semmit....

- Szóval… izé. Jövőbeli kép?

- Drágám nem mondhatok semmit.

- Ne mááár. Tudnom kell, hogy tudod-e, hogy lefeküdtem már vele.
Basszus, basszus. Ez rosszul jött ki.

- Tessék? Hú, hát ezt még nem tudtam.

- Mármint, hogy megtettem-e már… izé… még nem…
- Semmi baj Alice. A lényeg, hogy élvezd és védekezzetek.

- Ühüm nagyi, persze – öleltem meg.

Amit nem tud, az nem fáj neki. Visszamentünk és családias hangulatban fogyasztottuk el a desszertet.